Bear Grylls: Istenek aranya

Nagyon megörültem a hírnek, amikor megtudtam, hogy magyarul is megjelenik Bear regénye. Az első magyarul megjelent könyve egyébként A vadon törvényei, amely inkább túlélési praktikákat és egyéb hasznos tanácsokat tartalmaz a természet kedvelőinek. Kíváncsian vettem kezembe tehát ezt a könyvét is, és izgalommal vártam, hogy mi újat tud nekem mondani azok után, hogy a műsorát is rendszeresen nézem, no meg milyen regényt tud írni ő, a túlélés szakértője.

A történet:

"Bear Grylls első kalandregényében is hozza lélegzetelállító formáját. Az istenek aranya is a természet erőivel és csodáival való szembenézésről szól, ezúttal is az életbenmaradáshoz szükséges találékonyságé és a túlélési technikáé a főszerep! Beck Granger nagybátyjával, a híres antropológussal Kolumbiába érkezik, hogy részt vegyen El Dorado, az elveszett város felkutatására induló expedíción. Ám mielőtt útnak indulnának, álarcos támadók rabolják el Beck bácsikáját. Beck hamarosan rábukkan egy régi térképre, amely elvezetheti őket úti céljukhoz, és a helyi rendőrfőnököt rászedve végül az éj leple alatt egy tengeri tutajon vágnak neki a nagy utazásnak… A fiataloknak kalandos útjuk során nem csupán a természettel, a vadállatokkal, a szomjúsággal és az éhséggel kell megküzdeniük, de az őserdő indiánjaival is találkoznak. Beckről azonban hamar kiderül, hogy a túlélőtechnikák avatott ismerője, és minden szorult helyzetből ki tudja rántani újdonsült barátait..."

Véleményem:

Gondolom nagy meglepetés senkit se ér, ha azt mondom, hogy a fő szerep itt is a túlélési technikáké. Persze körítve egy kis emberrablással, kutatással és titokzatos bennszülött néppel. 

Emlékeztet ez a könyv engem gyermekkorom kedvenc kalandfilmjeire, kalandmeséire. Jó volt egy kicsit nosztalgiázni ezáltal.

Melyik gyerek ne álmodna arról, hogy a bácsikája egy híres antropológus, akivel beutazhatja a világot, és mindenféle hellyel, emberekkel, kultúrával találkozhat? Beck is belecsöppen egy ilyen világba, és igen hamar kiderül, hogy ő bizony nagyon érti a természet törvényeit. Egy kis családi hagyomány, egy kis "kincsestérkép" és máris elő van készítve az út egy hihetetlen kaland felé.

Maga a könyv olvastatja magát, érdekes, izgalmas, úgy gondolom nagyon sokat lehet belőle tanulni, vagy egyszerűen csak elgondolkodni a különböző szituációkon. Megismerni a növényeket, az állatokat, megtanulni, hogy lehet búvóhelyet készíteni, tüzet gyújtani bizony nem olyan egyszerű a mai ember számára. 

Jó kikapcsolódást nyújt a könyv, egy nehezebb olvasmány után igazán el lehet az olvasása közben lazulni.

Amit sajnálok, hogy a vége olyan összecsapottra sikeredett. Miután a könyv kb 2/3-a a hajóútról szól, az 1/3-ra jutott a dzsungel és a befejezés. Lehetett volna még hosszabban a dzsungelútról írni, hiszen igazán érdekes és izgalmas volt ez a rész. A végső "harc" pedig végképp összecsapott, mintha már unta volna Bear a könyv írását, és szerette volna abbahagyni. 

Amolyan fiataloknak szóló izgalmas könyv, sok kalanddal és persze ijesztő történetrészekkel, megfűszerezve egy kis természetismerettel, természetszeretettel. 

Titokzatos őslakók, némi mágia... minden gyerek álma, hogy egyszer ekkora kalandban legyen része.

Hasznosnak tartom ezt a könyvet, főleg a praktikák és jó tanácsok miatt, no meg Bear iránti őszinte tiszteletem és talán mondhatni rajongásom miatt is. 

A borító gyönyörű, a fordítás jó, azt sajnálom hogy elég nagyok a betűk és magasak a sorközök, emiatt hosszabbnak tűnik, mint amekkora valójában. (Mondjuk ez akár jó reklámfogás is lehet:))

Értékelésem: 4/5

Stef Penney: Gyengéd, mint a farkasok

Az első arany pöttyös könyvem. Gyönyörű a borítója, amióta először megláttam, azóta tudom, hogy nekem ez a könyv kell. Amikor sikerült megszereznem még egy ideig a polcomról figyelt rám. Aztán a nagy téli hidegekben úgy érzeztem, hogy itt a megfelelő alkalom, hogy a meleg szobába egy igazán fagyos, téli könyvről olvassak.

A történet:

"Ahogy a tél egyre szorosabban markolta Dover River elszigetelt települését, egy asszony élete legveszélyesebb útjára indul. Egy férfit brutálisan meggyilkoltak, a nő tizenhét éves fia pedig eltűnt. Az erőszak régi sebeket tép fel, és lángra gyújtja a kisváros mélyen ülő feszültségeit. Vannak akik meg akarják oldani a bűntényt, mások csak ki akarják használni.
 Hogy fia nevét tisztára mossa, az asszonynak nincs más választása, mint, hogy kövesse a halott férfi kunyhójától induló nyomokat, és északnak induljon az erdőbe, és az azon túli kietlen tájra..."

Véleményem:

Az elején egy kicsit untam. Olvastam, olvastam és nem történt semmi érdekes. Amikor megismerkedtem Mrs Ross életével, és amikor képbe került Parker, na onnantól beindult a történet. Még így is úgy érzem, hogy nagyon sok felesleges részt tartalmaz. Ide utaznak, oda utaznak, ide mennek, oda mennek, miközben semmi más nem történik, mint az utazás részletes leírása, semmi párbeszéd, semmi érdekesség a szereplőkről. Túl sok felesleges karakter van benne, olyan mellékszereplők, akiknek nem kéne ekkora jelentőséget biztosítani. Ha meg is említeném őket, hát nem szentelnék rájuk külön fejezetet. Na igen, külön fejezetek. Az sem tetszett, hogy szinte minden fejezetben más szereplő életébe látunk bele. Borzasztóan zavart, hogy mindig a legizgalmasabb részeknél lett vége 1-1 fejezetnek és utána olvashattam egy a történet szempontjából teljesen lényegtelen személy érzéseit, cselekvéseit, és eltelt 3-4 fejezet, mire visszakaptam az "eredeti" emberemet, de addigra már elmúlt az izgalom, azt se tudtam, hogy hol jár a történet.

A főszereplők egyébként karakteres, érdekes személyek. Ha most nem nézem a mellékszereplőket, akkor igazi jó egyéniségeket kaptam a könyvben. Parkert és Mrs Ross-ot bírtam a legjobban, Mr. Moody elég ellenszenves volt, a többi szereplő pedig mondjuk úgy felejthető. Mrs Ross "előző életébe" betekinteni izgalmas volt, azok a részek nagyon tetszettek.

A "krimi" szál nem túl erős, amolyan lágyan fut végig a történeten, hiába is áll a középpontban a fiú utáni keresés. 

De hogy ne csak rosszat írjak: A tájleírás gyönyörű volt. Nem sokszor találkoztam még ennyire elképzelhető, élethű és bámulatos tájleírással. Annyira jó volt a puha, ropogós hóról olvasni, miközben ha kinéztem az ablakon én is a havat láttam. A szereplőket súlytó hideget is el tudtam képzelni, sokszor még a meleg szobában is átfutott rajtam a hideg, annyira jól fogalmazott az írónő. Szerintem egy ennyire tökéletes táj- és időjárás leírású könyvet bűn nem télen a hidegben olvasni:)

Összességében nem volt rossz, a főszereplők jók, érdekesek, az események befogadhatóak, kicsit olyan, mint amikor az ember félálomban néz egy filmet: sodródik vele és nem figyel az apróságokra, egyszerűen csak mennek a dolgok maguktól.

Értékelésem: 4/5

Bear Grylls: A vadon törvényei - A túlélés és felderítés kézikönyve

Imádom Bear műsorát, (Discovery Channel - A túlélés törvényei) nem is volt kérdés, hogy ezt a könyvet be kell szereznem. Hihetetlen, hogy milyen helyek vannak a világban, ahol ember nagyon ritkán jár és a természet elemeivel küzdve kell az állatoknak, növényeknek biztosítaniuk a fennmaradásukat. Sokszor ember által járhatatlan, élhetetlen környezet, ahova senki se szeretne felkészületlenül kerülni. Pedig évente sok-sok ember lesz repülő-, hajóbaleset túlélője. Túlélő egy kietlen tájon, élelem és védelem nélkül. Az ilyen bajbajutottaknak segít Bear könyve és műsora. Nem csak sok jó praktikát és leleményes ötleteket lehet belőle nyerni, de akár az ember élete is múlhat egy-egy ilyen tudáson.

A történet:

"A vadon törvényeiben Bear Grylls feltárja azokat a titkokat, amelyeket a felderítéssel és természetjárással töltött évei alatt ismert meg. Kézikönyve nélkülözhetetlen mindazok számára, akik a természet meghódítására vállalkoznak. 

Rejtett veszélyek – buktatók, amelyeket minden gyakorlott természetjáró szeretne elkerülni.

Bear titkos cserkésztippjei – leckék, amelyeket a szerző a saját kárán tanult meg…

Egy kis terepgyakorlat – módszerek, amelyekkel fejleszthetjük képességeinket, mielőtt a terepen is kipróbálnánk magunkat.

Rögtönzés a szabadban – tanácsok azokra a helyzetekre, amikor épp nincs nálunk a megfelelő szerszám.

Igaz tábortűzi történetek – történetek a különleges alakulatok katonáiról, valamint egykori és mai felderítőkről. 

A kalandor és felfedező Bear Grylls, akit milliók ismernek a Discovery Channel műsorából, három évig szolgált a Brit Hadsereg különleges alakulatánál. Könyvében a tábortűzrakás és táborépítés tudományától kezdve az elsősegélynyújtás technikáin át a biztos tájékozódás titkáig minden megtalálható, amire csak szüksége lehet egy természetjárónak. Útmutatója nemcsak a kihívások legyőzésére ösztökél, de arra is, hogy az ember valóra váltsa az álmait!"

Véleményem:

Sosem voltam még ilyen helyzetben, és őszintén szólva nem is szeretnék lenni, pont ezért őszintén tisztelem Bear kitartását, tudását, tapasztalatát, tulajdonképpen le a kalapom Bear előtt. Egy kicsit azonban (mint szerintem minden embert) vonz, hogy egy kicsit én is részese legyek egy ilyen kalandnak. Persze amíg megmarad álmodozás szintjén, addig nincs is gond:) 

A könyv nagyon sok érdekes és hasznos tippet tartalmaz a túléléshez. Nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni, egy egyszerű kiránduláshoz, kinti tábortüzes sátorban alváshoz is megfelelő segítséget nyújt. Mint rámutat, nagyon fontos, hogy megfelelőképpen fel legyünk öltözve, megfelelő cipőnk legyen, hiszen sosem tudhatjuk, hogy mivel fogunk szembe kerülni egy-egy vadonban töltött nappal vagy éjszaka közben. 

Saját élményeit, tapasztalatait, titkos tippjeit osztja meg olvasóival. Meghozza az ember kedvét egy kis kirándulásra. 

Sok-sok hasznos, megfogadandó tanács és mennyi egyszerű praktika amire az ember nem is gondol adott esetben, pedig az egyik legkézenfekvőbb megoldás.

A könyv garantáltan meghozza mindenki kedvét egy kis esti tábortüzes sütéshez és egy kis kiránduláshoz. Ajánlom azoknak is, akik már profik ebben, de leginkább azoknak akik érdeklődnek iránta, de nem mertek belevágni. Aki pedig a meleg lakásban és egy puha fotelban szeretne egy kicsit ábrándozni és hősi kalandokat átélni - na nekik feltétlenül ajánlom.

Értékelés: 5/5