Jo Frost: Szuperdada

Valószínűleg Jot és műsorát is ismeri mindenki. Imádnivaló és tanulságos egy sorozat. Ez az a sorozat, amit mindig együtt nézünk anyuval és apuval, együtt nevetünk és sokszor szörnyülködünk egyes gyerekeken. Szerintem őket egy kicsit visszarepíti az én és öcsém gyerekkorába (bár mi nem voltunk rosszak:)), nekem pedig megmutatja, hogy bizony nem is olyan egyszerű a gyereknevelés. A könyv is ezt bizonyítja. Én eddig azt hittem, hogy miután megszületik a baba a nehezén túl leszek. Háát... lesznek izgalmas perceim az biztos, ha egyszer kisgyerekem születik:) A bejegyzésem egy kissé személyesre sikeredett, remélem szívesen olvassátok így is.

A történet:

"A nevelés azt jelenti, hogy meleg szeretettel fordulsz a gyerek felé, ám határozott vagy, amikor arra van szükség." Jo 

Jo Frost tizenöt éve hivatásos bébiszitter. Válságkezelő szuperdadaként bebizonyította, hogy a szükséges korlátok felállításával, az alapszabályok következetes betartatásával rövid idő alatt a leggubancosabb helyzetben is látványos eredményt lehet elérni. Áldásos tevékenységét az angol szülők a Szuperdada című tévésorozatban követhették nyomon. 

Ez az áttekinthető, bájos humorral megírt könyv abban különbözik a hasonló kiadványoktól, hogy nemcsak az elvek szintjén igazít el, hanem a mindennapok apró válsághelyzeteiben is praktikus tanácsokkal segíti a szülőket. Néhány ügyes "technikai" fogás alkalmazásával a hatalmi harccá vált evésmizériák, a figyelemfelhívó magatartászavarok vagy az egész családot kimerítő krónikus alvásproblémák is sikeresen "átprogramozhatók".

A véleményem:

Én nagyon családcentrikus vagyok, és ahogy egyre idősödök egyre inkább effelé terelődnek a gondolataim. Konkrét családképem van, mindent elterveztem már, most már csak a megvalósításnak kell következnie:)

Én annyira várom már, hogy gyerekem legyen, nevelhessem, szerethessem, taníthassam őket. Úgyhogy végtelenül nagy örömmel és lelkesedéssel kezdtem bele a könyvbe.

Jo nagyszerű nő, nagyon ért a gyerekekhez ez vitathatatlan. Azon mondjuk meglepődtem, hogy nincs saját gyereke, de valószínűleg külső szemlélőként még inkább látja a problémát. Nagyon izgalmas élete lehet, hiszen mindig kisgyerekekkel van körülvéve. Egy kicsit olyan lehet, mintha megállna az idő, hiszen mindig újabb és újabb kicsi gyerekek vannak a gondjaira bízva. 

A könyvben leírt tanácsok egy részét persze már a műsorában is láttam. Így még könnyebb volt elképzelni egy-egy praktikát, hiszen emlékeztem a filmbéli megvalósításukra. Egyébként roppantul jó és leleményes praktikák vannak benne. Én hiszem, hogy ezek működnek, még így tapasztalatlanul is. 

A legjobb, hogy a központjukban a szeretet áll, szeretettel és gyengédséggel kell viszonyulni egy kisgyerekhez. Bebizonyítja, hogy testi fenyítés nélkül is lehet parancsolni egy dackorszakos gyereknek.

Sok élethelyzethez nyújt megoldást, számomra a legizgalmasabb a testvérféltékenység, a közös bevásárlás, az esti altatás és a hisztizés volt. Valószínűleg ezeket a problémákat minden kisgyerekes szülő ismeri. Sőt bevallom őszintén nekem még vannak rémképeim az ilyen és ehhez hasonló viselkedésemről:) Persze azért vannak szélsőséges esetek is, amiket nem érzek, hogy én olyan lettem volna, de bizony volt néhány élethelyzet amiben anno teljesen máshogy viselkedtem, mint ahogy most tenném. Sok dologban változtam, felnőttem, és ebben nagy segítségre voltak a szüleim, akiket imádok.

Talán a legjobb ezekben az emlékekben, hogy olvasva a könyvet össze tudom hasonlítani a szüleim nevelési módszereit a könyvben leírtakkal. Vannak dolgok amit ők teljesen máshogy láttak és tettek. Érdekes ezekre visszaemlékezni.

A könyv fantasztikus, tanulságos, minden egyes praktikát és ötletet ki fogok próbálni ha kisgyerekem lesz.

Olvasása közben nem hogy elvette volna a kedvem a gyerekneveléstől, hanem inkább még jobban meghozta.

Köszönöm ezt az élményt Jo-nak és természetesen a Park Kiadónak, aki lehetővé tette számunkra, hogy ezt a fantasztikus könyvet magyarul is olvashassuk.

Engem hasonlóan Jo műsorához teljesen levett a lábamról a könyv. Nagyon tetszik, nagyon hasznos.
A könyv borítója nagyon szép, a kivitelezés szintén jó, teljesen átlátható és könnyen megtalálható a keresett rész. A fejezetek előtti képek pedig igazán viccesek:)

Értékelésem: 5*

Oldalszám: 241

Kiadó: Park Könyvkiadó

Kedvenc jelenet: a nevelési módszerek bemutatása

Kedvenc karakter: Jo:)

Legrosszabb jelenet: -

Nem szimpatikus karakter: -

Michael Molloy: A Jégpor nyomában avagy a fénytündérek legendája

Mindig jó egy kicsit gyerekkönyveket olvasni és nosztalgiázni. Egy könnyű kis könyvet a kezembe venni, nem gondolkozni, csak úgy olvasni és sodródni az árral. Nem kell minden könyvnek komolynak lennie és valami elgondolkoztató tartalmat feszegetnie. Jó egy kicsit kikapcsolódni és élvezni azt, hogy úgy sodródik, bontakozik ki a történet előttem, hogy nem kell elgondolkodni rajta. Egy kis kikapcsolódás - na ezt nyújtotta számomra ez az aranyos mese.

A történet:

"Egy különleges, távoli világban a fénytündérek hatalmát a sötét erők fenyegetik. Ki tudja megakadályozni, hogy a gonoszság uralma megjelenjen a Földön?

Két kíváncsi gyerek, Tüske és Abby és néhány jószándékú felnőtt - például Csillagfény kapitány, akiről kiderül, hogy nem más, mint a legendák világából ismert Ősidők Hajósa és Sir Chadwick Street, a fénytündérek színpadra termett mestere - útnak indulnak az ezernyi kalandot rejtő tengereken át, hogy elébe menjenek a veszélynek.

De vajon sikerül-e legyőzniük a kegyetlen Farkasfű vezette éjszakai boszorkányokat?"

Véleményem:

A történet érthető, szórakoztató, nincs túlbonyolítva, nincsenek felesleges szálak, mellébeszélés.

A szereplők aranyosak, szerethetőek, egy kicsit minden gyerek tud és akar is azonosulni velük.

A jók jók, a rosszak rosszak. Ennyi:) Nincs átmenet, egyszerű és kézzelfogható. Aki jó az jó, a szíve mélyén, a lelkében, a tetteiben, a gondolataiban, a szavaiban, mindenhogyan jó. Aki rossz, az akármit is tesz mindent gonoszságból, rosszaságból teszi azért, hogy másoknak fájdalmat és szomorúságot okozzon. 

Ennyire egyszerű a recept: Vedd e két oldal szereplőit, adj hozzá egy jó kis társaságot (szigorúan vidám felnőttekkel és bátor, nagyszerű gyerekekkel), egy csipetnyi izgalom se árt, és már kész is a tökéletes mese.

A történet egyszerű és még is izgalmas. Vannak benne hagyományos mese elemek (boszorkányok, vízi szörnyek, titokzatos és rejtelmes helyszínek), aztán ezen elemek átvariálása (ami nem baj, sőt egy kicsit érdekesebbé, egyedibbé teszi az egész könyvet). 

Néhol túlságosan is leegyszerűsített a dolog: nevek, mondatok, amik nem illenek az összképbe. (Pl. Farkasfű neve is, meg Csillagfény kapitány neve és némely mondata - hiába hogy gyerekeknek szóló meséről van szó, néhol úgy érzem hogy még kisebbeknek szóló elemekkel keverik az amúgy jó és nagyobb képzelőerőt igénylő történetet)

Az éjboszorkányok viccesek. Vicces ahogy annyi rossz dolgot összeszedett róluk az író. Ahogy a szereplők megbotránkoznak rajtuk és elítélik őket.:)

Könnyen olvasható, kikapcsol, pihentet. Olyan gyerekeknek ajánlanám, akik most ismerkednek a fantasy világával. Jó bevezető és kezdő könyv ennek a fantasztikus és most már szerteágazó világnak a megismeréséhez. 

A fordítás igazán jó, a rajzok aranyosak, adnak egy pluszt az cselekményhez. A borító és a kiadás is igazán jól sikerült.

Értékelésem: 4/5

Oldalszám: 246

Kiadó: Főnix Könyvműhely

Kedvenc jelenet: Atlantiszi bárka és minden ami Atlantisz világához kapcsolódik

Kedvenc karakter: Abby

Legrosszabb jelenet: -

Nem szimpatikus karakter: -

Anna Dale: Boszorkányoknak suttogó

Volt egy időszakom, amikor szívesebben olvastam 11-13 éveseknek szóló könyvet (pedig már jócskán elmúltam akkor ennyi idős), mint a saját korosztályomnak valót. Akkor döntöttem el, hogy ezt a könyvet is elolvasom. Csak jóval később jutottam ténylegesen hozzá. Így ugyan utólag, de sikerült elolvasom ezt a könyvet.

A történet:

"Vajon mi lehet az oka, hogy olyan kevés boszorkány él manapság? Bizony, nagyon figyelmesnek kell lenni ahhoz, hogy észrevegyünk akár egyet is, amint a söprűjén utazik az éjszakában. Valahogy nagyon megfogyatkozott a számuk – és ezt maguk a boszorkányok sem értik… Joe például még egyetleneggyel sem találkozott élete során, és nem is gondolja, micsoda boszorkányos kalandok várnak rá, amikor morcosan utazik a vonaton Canterbury felé – ott kell ugyanis töltenie a karácsonyt az anyjánál és mostohaapjánál, amikor pedig ő sokkal jobban szeretett volna Londonban maradni. Ám a vonaton egyszer csak különös dolgok történnek – s aztán Joe Canterbury helyett egy fura városkában, egy gyanús társaság kellős közepén találja magát, s gyorsan barátságot köt egy helyes kislánnyal, Twiggyvel, aki a helyi Árvacsalán Boszorkány Szövetség tagja. S innen aztán egymást követik a váratlan fordulatok: Joe megtanul söprűn utazni, s ez a tudománya meg a kezdő, de tehetséges boszorkány, Twiggy varázsmondókái segítenek abban, hogy leleplezzenek egy összeesküvést, amelynek célja az ősi varázskönyv eltűnt lapjának megszerzése. Az egész világ veszélybe kerülhet, hogyha azt az oldalt gonosz boszorkányok kaparintják a kezükbe… Anna Dale regénye tele van izgalommal, szenvedéllyel és humorral – és mellesleg azt is megtudjuk belőle, kik azok a szélmanók, és miért van mostanában egyre kevesebb boszorkány a világon."

Véleményem:

Nem indul rosszul a történet. Joe vonatútja és kalandos útja az Árvacsalánokhoz igazán érdekes. Innentől aztán valahogy mégsem az igazi.

Twiggy aranyos kis kezdőboszorka, igazán vicces kalandokba keveredik mindig. A családja meg elég flúgos, de boszorkányéknál ez bizony nem meglepő.

A cselekmény aranyos, tipikus 11 éveseknek való, némi kis izgalommal, meghökkentő eseményekkel, egy kis rosszasággal. 

A történet érthető, könnyed, viszonylag sablonos és jól kezelhető szereplőkkel, de mégsem fogott meg.

Mivel rosszat nem tudok mondani a könyvről, ezért bennem van a hiba. Egyszerűen kinőttem én már az ilyen mesékből. 10 évvel ezelőtt biztos nagy kedvencem lett volna.

Egyszer elolvasni nosztalgiából nem volt rossz, de szerintem ennyi a mi közös pályafutásunk. 

Nem bánom, hogy így alakult hisz annyi új és ismeretlen könyv vár rám, nem ragadhatok le egynél pusztán nosztalgiából. 

Azért ha egyszer úgy hozza a sors, hogy a gyerekem a kezébe veszi, biztos belelapozok újra.

Értékelésem: 4/5

 

Melissa Marr: Törékeny örökkévalóság

Az előző két kötet után én már semmi jót nem vártam ettől a könyvtől. Jobb nem lett, viszont sikerült elrontani az eddigi egyetlen normális szereplőt is (na jó igazából kettőt, de főleg az egyiket).

Ezek után mit mondjak?

A történet:

"A tündérek világában, akárcsak az emberi lények birodalmában, a szerelem és a hatalom körül forog minden. Amikor Aislinnból, a tündérlátó halandóból Nyárkirálynő lesz, nem mennek fényesen a dolgok a négy tündérudvar körül. Beteljesületlen szerelem, sértett büszkeség, bosszúvágy - meg egy igazi bajkeverő, Bananach, a hollólány ármánykodása egyre jobban veszélybe sodorja a tündérvilág törékeny békességét. Boldogság nélkül ugyanis az örökkévalóság fabatkát sem ér. Márpedig Aislinn boldogtalan, mert szerelme, Seth halandó, és így mindketten tudják, hogy előbb-utóbb el kell búcsúzniuk egymástól. Sorcha, a Magas Udvar és az egész tündérbirodalom királynője boldogtalan, mert magányos. Niall, a Sötét Király boldogtalan, mert a vele történt tragikus események ellenére képtelen ellenállni a kísértésnek, hogy ártson másoknak. Pedig ott él közöttük minden boldogság és békesség kulcsfigurája. Egy halandó, aki szabad bejárással bír mindegyik tündérudvarba. Élvezi bizalmukat, hallgatnak a szavára. Befolyásos… és a védelmük alatt áll. Sorcha, a tündérbirodalom királynője gyengéd érzelmeket táplál iránta... A halandót Seth Morgannek hívják, ő Aislinn szerelme. Seth rájön, hogy nincs más megoldás: neki kell tündérré válnia ahhoz, hogy szerelmével együtt élhessenek az örökkévalóságban. Azt is tudja, hogy ez egy csapásra helyrebillentené az egyensúlyt a többi szenvedő életében is, hiszen Keenan és Donia újra egymásra találhatna, Seth ott állna Niall mellett, hogy visszatartsa a gonosz kísértésektől, és Sorcha sem lenne többé magányos. Elindul a Magas Udvarba, hogy alkut kössön a Tündérkirálynővel, és bebocsátást nyerjen az örökkévalóságba. Csakhogy az egyezségnek ára van. Amikor tündérként visszatér a Nyár birodalmába, Aislinn éppen megragadta Keenan csuklóját, és megborzongott: nem a hidegtől, hanem örömében, ahogy az elektromosság átcikázott a bőrén és a csontjain. Tagadhatatlanul szexuális töltetű élmény volt. A fiú keze a csupasz hasán nyugodott, és ez majdnem olyan erotikus volt számára, mint Sethtel. Nem lökte el magától a fiú kezét, nem engedte el a csuklóját. A bőre életre kelt a napfénytől. Keenan napfényétől. Felsóhajtott, amikor egy erősebb napsugár a fiú tenyeréből kiindulva a bőrébe hatolt. A szeme rebegve lecsukódott, ahogy végighullámzott rajta a vágy. Seth ráébred, hogy Aislinn és Keenan időközben vészesen közel került egymáshoz. Nem adja fel, harcolni akar a lányért, vissza akarja szerezni Aislinn szerelmét."

Véleményem:

Nehéz bármit is írnom az előzmények után. Hát sikerült a két kedvenc szereplőmet is elrontani. Ezek után tényleg nem marad semmi, ami miatt érdemes lennem ezeket a könyveket megtartanom.:(

Ez a két szereplő nem más, mint Seht és Niall.

Pedig én örültem amikor kiderült, hogy Seth lesz a 3. részben a főszereplő. Azt hittem, hogy végre akkor most nem csak picsogás lesz az egész. Hát tévedtem!! Az egyetlen szereplő, aki eddig nem hisztizett az Seth volt. Na most ebből is kaptam jócskán.

Miért?Miért?Miért?

Aislinn egy idióta. Seth és Keenan között vergődik, miközben annyira egyértelmű hogy kit kéne választania.

Keenan egy seggfej. Emellett teszi a szépet Doniának is, csórikám folyton bedől neki.

Seth az egyetlen normális, de őt meg majd megeszi a féltékenység, emiatt ő is hisztiskirállyá változik. 

Én ezt nem értem esküszöm.

Niall meg aztán pláne. Igaz hogy ő nem hisztis (végre el se hiszem), de ő meg túl komolyan veszi a szerepét a sötét udvar élén, szóval ő is teljesen megváltozik.

Az egyetlen talán szimpatikus szereplő Sorcha, akit persze mindenki utál. De én már nem is merek semmit se mondani róla se, ki tudja mik lesznek még itt a folytatásokban.

3 könyvnyi hisztit végigolvasva úgy döntöttem befejeztem ezt a sorozatot. Én utálom a hisztis férfi karaktereket, itt meg aztán vannak dögivel.

Na meg aztán minden a feje tetejére áll: Aki elvileg gonosz az mégse gonosz, most akkor Keenan egyszer „jó” utána meg ő a szemét, hazudós meg blablabla
Egyszer elolvasni jó, meg szép a borítója, de kb ennyi. Én köszönöm de többet nem kérek a sorozatból.

A sorozatnak összességében azért adtam 3 pontot, mert ennél vannak rosszabb könyvek is. Az alapötlet nem rossz, a megvalósítás viszont igen. Na meg a szereplők de erről már eleget írtam. Egyszer el lehet olvasni, de többször már nem érdemes.

Értékelésem: 3/5

Oldalszám: 315
Kiadó: Kelly Kiadó
Kedvenc jelenet: Sorcha udvara
Kedvenc karakter: Sorcha
Legrosszabb jelenet: Aislinn-Keenan-Seth háromszög
Nem szimpatikus karakter: Keenan, Aislinn

Kérdezős blogger díj

Végül én is megkaptam a Kérdezős blogger díjat, amit köszönök szépen Rebel-nek.

Játékszabályok:

Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról
    A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell
    11 kérdést kell feltenni a jelölteknek
    11 embert meg kell jelölni és linkelni
    Nincs visszaadás/visszajelölés


A kapott 11 kérdés és a válaszaim:


1. Vannak könyves heppjeid? (pl. nem szereted a gerinctöréses könyveket, szamárfület, stb.)

De vannak ám:)) Én minden apró hibáért "ölök". A könyvem nem lehet szamárfüles, koszos, pláne nem betörött, főleg a gerincén. Nem engedem kihajtani teljesen a könyvet ha valaki más olvassa, nehogy betörjön. ÚÚ én nagyon ideges vagyok arra, ha a könyveimet bárki is "bántani" akarja. De ha látom pl buszon hogy más hogy hajtogatja a könyveit, hát az szinte nekem fáj.
Ezekből akkor se engedek, ha egy kicsi mániákusnak tűnök:)

2. Könyvtári könyveket vagy inkább saját könyveket olvasol többet?
Bevallom őszintén még ha egyedül is vagyok a világ olvasó emberei között, de én még sosem olvastam könyvtári könyvet. (Kivétel ezalól az iskolai tankönyv) Én nem iratkoztam be még sose könyvtárba (kivétel a főiskola könyvtára - de a tankönyvektől most eltekintenék), az is csak nemrégen tudtam meg, hogy hol van a városi könyvtárunk. Úgy vagyok vele, hogy ha egy könyv jó akkor muszáj hogy meglegyen otthon, úgyhogy inkább megveszem "feleslegesen", hiszen ha rájövök hogy mégse tetszik akkor eladom vagy elcserélem. Bosszantó dolog ha olvastam mondjuk egy kölcsönkönyvet és nagyon tetszik és nincs meg nekem saját példányban.

3. Ha lehetne egy könyvtárszobád milyen lenne?
Álmom egy könyvtárszoba, ha lesz rá pénzem és lehetőségem a leendő házamban csináltatok egyet. Földtől plafonig érő könyvespolcokat szeretnék mind a négy falra. Középen egy hatalmas kanapét, foteleket, asztalt, egy papasan-t, csomó lámpát nem csak középre hanem a polcok közé a falra is. A könyveimet pedig ABC és nyelv szerint elrendezve (mert tervezem, hogy mire ez megvalósul addigra már szép kis német nyelvű könyvgyűjteményem lesz - a magyar mellett természetesen). Minden szabadidőmben ott fogok olvasni meg takarítani:)

4. A családodban/baráti körben te vagy a legnagyobb könyvmoly?
A családomban csak én olvasok, szóval igen. Anya és apa fiatalkorukban olvastak, van is egy kisebb gyűjteményük, de közel se akkora mint amekkora jelenleg nekem. Tesóm sosem olvasott, nagy ritkán 1-1 könyvet. Eleinte örültek hogy olvasok, most már az agyukra megy, hogy minden pénzemet könyvre költöm:)

5. Próbálsz rávenni embereket a környezetedben az olvasásra?
Egyáltalán nem. Sőt egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány ember tudja a környezetemben, hogy szeretek olvasni. Nem titkolom, nem szégyenlem nehogy azt higgye bárki is, egyszerűen csak nem kerül szóba a téma, én meg magamtól nem mondom.

6. Ha éppen nem olvasol, akkor mivel töltöd a szabadidődet?
Kedvesemmel vagyok. A szabadidőm 99%-ában. Ha épp mégsem és nem vagyok suliba akkor Sims2-zök. Ez az egyetlen olyan számítógépes játék, ami hosszabb időn keresztül is leköt.
Minden más dolgot (sport, vásárlás, séta vagy csak a semmittevés) a Drágámmal együtt csinálok.

7. Ha könyvet vásárolsz, akkor befolyásolnak a molyos/blogos ajánlások, jó kritikák?/Vagy inkább beleolvasol a könyvesboltban esetleg a könyvtárban az adott könyvbe?
Nálam egy könyv után érdeklődés mindenképp a molyon kezdődik. Megnézem az értékeléseket, elolvasgatom a hozzá kapcsolódó blogbejegyzéseket, összehasonlítom hogy az általam ismert molyok/bloggerek véleménye mennyire eltérő. Aztán ha az összhatás pozitív akkor beszerzem a könyvet. Vannak spontán könyvvásárlásaim is, de jellemzőbb, hogy utánajárok a könyvnek részletesebben.

8. Volt már, hogy csak a jó cím/borító miatt vettél meg egy könyvet? Ha igen, mellé fogtál vele, vagy nem?
A Gyűrűk Ura tipikus ilyen volt. Megőrültem a gyönyörű keménytáblás kiadásáért. Megkaptam de elolvasni már nem bírtam. Azt hiszem ez volt a legnagyobb csalódásom. Valami szörnyű rossz az a könyv:)
Mostanában már nem járok így, mert mint az előbb írtam utánanézek minden könyvnek.

9. Azok a könyvek amik mégsem nyerik el a tetszésedet, eladásra vagy cserére kerülnek inkább?/Vagy esetleg megtartod őket, akkor is, ha tudod, hogy lehet, hogy sosem nyitod ki még egyszer?
Leginkább cserére. Nem vagyok szívbajos ha a könyveim elcseréléséről van szó. Néha ugyan sajnálgatom utólag őket, de nem csinálok belőle akkora problémát. Akkora már a kívánságlistám, hogy ha minden könyvet előbb-utóbb beszerzek akkor tényleg kell egy könyvtárszoba, szóval feleslegesen nem tartogatom őket.

10. Melyik könyvszereplő bőrébe bújnál bele, és miért?
Valami nagypofájú, tökös, női főszereplő bőrébe. Aki visszaszól mindenkinek, mindenkit megleckéztet, akiről senki se hiszi el, hogy mikre képes. Erős, bátor, kitartó, és minden helyzetet a legjobb módon old meg.
Hogy miért? Mert az életben nem ilyen vagyok:) Nem vagyok nagypofájú, és ha valakinek valamit nagyon be akarok bizonyítani általában az ellenkezője bizonyosodik be:)

11. Ha könyvet írnál, mintáznál magadról egy szereplőt?
Kezdeném azzal, hogy nem írnék könyvet mert nincs hozzá se tehetségem, se kitartásom, se lelkierőm, se kreativitásom se semmi egyéb tulajdonságom amiből tudnék egy könyvet írni. 
Nem magamról mintáznék hanem más könyvek kedvenc karaktereiből csinálnék egy egyveleget. Mondjuk egy nagypofájú, erős, önbizalommal teli nőt, aki ugyan néha pofára esik (mert az olyan vicces), de méltósággal fel tud belőle állni. Aki ha találkozik egy nála erősebb karakterrel, akkor hagyja magát tanítani és hajlandó is tanulni mástól, mivel nincs elszállva magától. (Általában az ilyen karakterek el vannak szállva maguktól)

Az én 11 kérdésem:

1. Vannak előítéleteid bizonyos könyvekkel kapcsolatban? (pl egy szerző könyveire irányultan vagy egy bizonyos karaktertípussal kapcsolatban)
2. Van olyan könyves műfaj amit még nem olvastál és soha nem is akarsz olvasni?
3. Gyerekkorod óta szeretsz olvasni vagy a későbbiek során szerettél meg olvasni? Ha igen kinek/minek a hatására?
4. Sorozat vagy egyrészes könyv? Inkább a több részes sorozatokat választod vagy azokat a könyveket, amiknek nincs folytatása?
5. E-book vagy nyomtatott? Szoktál e-book-ban olvasni vagy inkább jobb a papír alap?
6. Van olyan karaktertípus amit nagyon utálsz? Milyen az?
7. Ha egy könyvet elkezdesz akkor is végigolvasod ha nagyon nem tetszik?
8. Van olyan könyv ami sokáig nem volt szimpatikus, nem is érdekelt de valami miatt mégis elolvastad később és utána a kedvenced lett?
9. Ha van/lesz gyereked törekedsz/törekedni fogsz arra, hogy ő is megszeresse az olvasást?
10. Ki az az író akivel a legszívesebben elbeszélgetnél ha lehetőséged lenne rá?
11. Mit csinálsz legszívesebben olyankor, amikor nem olvasol?

11 dolog amit most megtudhatsz rólam:

1. Jobban szeretem a macskákat, mint a kutyákat. Ennek ellenére 2 kutyát szeretnék (egy Golden Retrievert vagy Berni pásztort és egy Németjuhászt) és egy macskafarmnyi cicát:)
2. 3 gyereket szeretnék és egy kertes házat hatalmas udvarral (hogy legyen hely a macsiknak és kutyuknak, no meg a gyerekeknek)
3. Az olvasás csak hobbi, nem tudnám elképzelni, hogy valami ezzel kapcsolatos munkám legyen.
4. Lassan már nagyobb örömet okoz a könyvek cserélgetése, begyűjtése, megvásárlása mint az olvasása.
5. Gyerekkoromban minden hülyeséget elhittem: a kenyér címkéjében, papírjában van a vitamin, a házak azért nem dőlnek össze, mert a villanyoszlophoz rögzített villanyvezetékek tartják őket stabilan.
6. Félek minden póktól és csúszómászótól (a legkisebb kukactól kezdve a gilisztán át, a kígyóig mindentől)
7. Szívesebben laknék egy kis eldugott faluban, mint egy nagy nyüzsgő városban.
8. Kedvenc színem a lila.
9. Közgazdásznak tanulok és könyvelő szeretnék lenni, ha ez nem jön össze akkor a B tervem az, hogy kozmetikus leszek.
10. Minden napomat előre eltervezek, minden tennivalót összegyűjtök hogy mikor mit akarok csinálni. Ha nem teszem meg ez egy nap akkor az egész napom csak eltelik úgy, hogy semmi nem jön össze amit terveztem.
11. Végletekig maximalista vagyok magammal szemben, sosem elég amit elértem mindig többet és többet várok el magamtól.

A 11 embert, akik szeretném ha válaszolnának a kérdéseimre a molyos figyeltjeim közül választottam ki. Mivel nem nagyon figyeltem eddig ezt a kérdezős játékot így nem tudom, hogy ki kapott már ilyen kérdéssort és ki nem. Aki kapott már nem muszáj válaszolnia, de én nagyon örülnék neki:)

Kedves

Ailey
bobo1019
dödölle
Hisztis_Manó
kellyolvas
Merielle
mosolytó
nicolekitti
Onamsik
picurka13
Rubintpikkely

kíváncsian várom a válaszaitokat:)

Melissa Marr: Veszélyes álmok

Az első rész után igen csak kétkedve fogtam neki ennek a könyvnek. Azt kell mondjam, hogy jelentősen jobb mint az elődje, viszont a típushibák sajnos itt is megmaradtak. Pedig én igazán bíztam benne..

A történet:

"Századokon át tartó stabilitás és béke után felborul a tündérudvarok közötti egyensúly. Irialnek, a Sötét Királynak új kihívással kell szembenéznie. Ha kudarcot vall, vérontásra és brutális erőszakra kell számítani.

A 17 éves Leslie semmit sem tud a tündérekről és a viszályaikról. Egy nap megtetszik neki egy hátborzongatóan gyönyörű, szemeket és szárnyakat ábrázoló tetoválás. Meg van róla győződve, hogy ez a szimbólum hozza el számára a változást, amelyre kétségbeesetten vágyik.
A tetoválás valóban megváltoztatja, de nem úgy, ahogy remélte. Különös dolgokat és baljós változásokat tapasztal: Leslie és Irial sorsa összefonódik. A lány egyre mélyebbre merül a tündérek világába, képtelen ellenállni a csábításnak.

"A lány a korábbi életére gondolt: a drogosokra a házukban, a részeg vagy ki tudja éppen hol kódorgó apjára, a kifizetendő számlákra, az étteremben töltött hosszú órákra, a barátainak mondott hazugságokra. Ugyan mi hiányozna ezek közül? Nem akart visszatérni a fájdalommal, aggódással és félelemmel teli életéhez. Euforikus örömre vágyott. Érezni akarta, ahogy elolvad Irial karjában. Arra a hatalmas, vad örömre vágyott, amely olyan erővel hatott rá, hogy elvesztette tőle az eszméletét."

Leslie és az első kötetből megismert Niall már egy ideje vonzódik egymáshoz, de a Nyárkirálynő még azt sem engedi, hogy kettesben beszélgessenek. Nem elég, hogy a fiú tündér, még a múltja is sötét titkokat rejt. Vajon Niall szerelme elég erős ahhoz, hogy ez az árnyakkal teli veszélyes világ ne nyelje el örökre a lányt?"

Véleményem:

Leslie sokkal kellemesebb főszereplő, mint Ash. Szerencsére az Ash-Keenan szál hátrébb szorul ebben a könyvben, de még így is több van belőle, mint amit még szívesen elviselnék. 

Az új szereplők egy fokkal jobbak, Niall, Nyúl, Ani és a többiek végre nem csak a hisztire, hanem több érzelemre és megnyilvánulásra is képesek. 

A tetoválás körüli dolgok elég érdekesek, mondjuk talán egy kicsit többet foglalkozik vele Leslie, mint amennyit kéne, de ez jelképezheti azt, hogy érzi, hogy valami fontos fog történni vele. Végül is az élete teljesen feje tetejére áll a tetoválás elkészítése után. 

Irial eleinte igazán kellemes jellemvonásokkal bírt, de aztán sikerült őt is elcseszni. Talán még nagyobb hisztigép lett belőle, mint anno Keenan-ból, pedig aztán ő is rátesz még egypár lapáttal ebben a könyvben is.

Nem bírom elviselni a hisztis férfiakat, az életben sem, a könyvekben sem, itt meg aztán tucatszámmal fordulnak elő.

Niall-Leslie szálat túl gyorsan lezárta az írónő, nem így kellett volna történnie. Talán az ő történetük feldobta volna egy kicsit az egész könyvet, de így csak azt kell mondjam, hogy összességében nem sikerült felülmúlnia a sorozat kezdő kötetét. 

A kutyás dolgot nem igazán értettem, azt egy kicsit egyértelműbben is leírhatta volna az írónő. Most akkor egy vagy több kutya van? Gabriel is kutya vagy ő a kutyák vezére? Ezekre a kérdésekre nem sikerült választ kapnom a későbbiek során sem. 

Itt sem történik szinte a 300 oldalon semmi, azon kívül hogy Irial megőrül, Keenan továbbra is hisztizik, Aislinn "szenved", a tündérlányok táncolnak, Seth küzd Aislinnért, Niall küzd önmagával és Leslie iránti szerelmével, Leslie meg bizonytalankodik. 

Valahogy az egész egy összevissza kavarodás.

Jobbnak indult, mint a Veszélyes játék, de még mindig nem az igazi.

Értékelésem: 3/5

Oldalszám: 300
Kiadó: Kelly Kiadó
Kedvenc jelenet: Leslie és Niall közös jelenetei
Kedvenc karakter: talán Niall
Legrosszabb jelenet: Irial későbbi érzelmi ámokfutásai
Nem szimpatikus karakter: Keenan, Aislinn, Irial

Melissa Marr: Veszélyes játék

A sorozatot egy Kelly 2+2 akcióban szereztem be. A fülszöveg jót ígér, a borító gyönyörű, semmi nem gátolt hát meg abban, hogy minél hamarabb megszerezzem mind. A molyos értékelések ugyan elég színesek voltak, ígértek jót és rosszat is, de hát egy próbát mindenképp tenni akartam vele. 

Hogy mi az az egy szó, amivel összességében jellemezni tudnám ezen könyveket? Hát az, hogy IDEGESÍTŐ.

A történet:

"A tündérek kedvesek és bájosak?
Épp ellenkezőleg: erősek, veszélyesek, s az emberek világában élnek.

Hol láthatatlanok, hol pedig álcát öltenek, és nem sokan tudják, kik ők valójában. Ám a 17 éves Aislinn tudja: a tündérlátás képességével született, amely számára inkább teher, mint áldás. Mindig ott vannak körülötte, látja a kegyetlenségüket, de a nagyanyján kívül senkivel sem beszélhet róluk. A legjobb stratégia elkerülni őket…

Egyes számú szabály: Soha ne hívd fel magadra a figyelmüket!
Kettes számú szabály: Ne beszélj a láthatatlan tündérekkel!
Hármas számú szabály: Ne bámuld a láthatatlan tündéreket!

Már késő. A nyomába szegődtek. Egy halott lány és a farkasa, valamint egy félelmetes, ugyanakkor ellenállhatatlan vonzerőt sugárzó fiú, Keenan. Vajon mit akarnak tőle?
Az eddig biztonságot nyújtó szabályok már nem működnek, s minden veszélybe kerül: Aislinn szabadsága, halandó élete, és a legjobb barátja, Seth, aki talán már több mint barát. Fokozatosan kibontakozik egy évezredes történet átokról, beteljesületlen szerelemről, gonosz erőkről és kitartásról. Talán nem tökéletes minden, de az lehet.
Tündérintrika, halandó szerelem, egy ősi játék kegyetlen szabályai és a modern elvárások összecsapása - erről szól Melissa Marr 21. századi tündérmese-sorozatának első kötete."

Véleményem:

Hjaj, hát nem lesz egyszerű menet leírnom, hogy mit gondolok erről a könyvről. Több a rossz benyomásom, mint a jó.

Kezdeném a legrosszabbal: az idegesítő, hisztis, picsogós karakterekkel.

Miért, miért, miért kell férfi karaktereknek tinilányokat megszégyenítő hisztirohamokat kapniuk??

Annyira gagyi, semmitmondó problémácskáik vannak, amiknek seperc alatt lehetne megoldást találni, erre oldalakon, fejezeteken keresztül megy a huzavona és a hiszti, a nyafogás.

Keenan karaktere a legrosszabb. Az amennyit rinyál egy-egy dolgon az valami botrányos. 

Aislinn vagy Donia? Donia vagy Aislinn? De akkor most Aislinn nem áll velem szóba, Donia meg nem kell. Aislinn végre szóba áll velem Donia meg haragszik. Most Aislinn Seth-tel van, Donia hajlandó szóba állni velem. Aislinn foglalkozik velem, Donia megint haragszik. Most Aislinnt szeretem, most Aislinnt nem szeretem Donia kell. De mégis Aislinn kell, ja nem Donia....

NEMNEMNEMNEMNEM!!! Mi ez kérem????

Aislinn karaktere is szörnyű, kb ugyanez a téma csak Keenan és Seth között. Egyszerűen nem értem, hogy miért kell 17-18 éves emberekből ilyen hisztis gyerekeket csinálni.

Maga a történet eltörpül ezek mellett.

Egyáltalán nem rossz az alapötlet, viszont a kivitelezés borzasztó. A tündérek világából annyi mindent meg lehetett volna még mutatni. Egy kicsit jobban kifejteni a dolgokat, a karaktereknek egyéb jellemvonást is adni, nem csak a sértődöttséget, a hisztit és a duzzogást. Mert hjaj duzzogás is van ám ezerrel. Sértődés és most aztán nem állok veled szóba és örihari van. 

Keenan hülyének nézi Aislinnt és Doniát is. Erre ezek annál jobban mennek utána, pláne Donia. 

Seth az egyetlen értelmes ember az egész könyvben. 

Aislinn nem bír persze dönteni. Nem is értem, hogy mi a kérdés: Az idióta Keenant válassza, aki folyton vissza-visszamegy Doniához, vagy a normális és élettelteli Seth-et, aki viszont szereti? Neeem, neki 300 oldalon keresztül szenvednie kell hogy most akkor ide vagy oda, vagy oda vagy ide, vagy most akkor mi legyen. 

A befejezés? Persze annyira egyértelmű már az elején is, hogy mi lesz a vége, de azért a megvalósításon még gondolkoznia kéne Aislinnek. Ez már így előre elképzelve is hülyeség és megvalósíthatatlan.

Gyakorlatilag semmi sem történik a könyvben 300 oldalon keresztül a rinyáláson kívül. 

Némi tündértörténet itt ott befigyel, de annyira vajmi kevés, hogy nem segít. 

Tetszettek a fejezetek elején az idézetek, előrevetítették az adott fejezet eseményeit. Tényleg érdekes volt és az idézetek önmagukban is egy történetet alkottak.

Összességében nagy csalódás volt a könyv, valószínűnek tartom, hogy ha nem nyaralás alatt olvastam volna nem végeztem volna vele pár nap alatt. Annyira unalmas és agyoncsépelt gondolatmenetek vannak benne, hogy sokszor muszáj volt letennem mert teljesen lefárasztott.

Értékelésem: 3/5

Oldalszám: 302
Kiadó: Kelly Kiadó
Kedvenc jelenet: hát ilyen nem nagyon volt, talán a tündérek bemutatása
Kedvenc karakter: ilyen meg még kevésbé, ha muszáj választani akkor talán Donia
Legrosszabb jelenet: a fentebb említett összes dolog
Nem szimpatikus karakter: Keenan, Aislinn