Kariaji és sok-sok más

Tetszik, nem tetszik itt az ősz, a hideg és másfél pillantás múlva már a tél és a karácsony is. Erre nem csak a naptár emlékeztet, hanem a lassan karácsonyi díszbe öltöző kirakatok és városok is. 

Én nagyon élvezem ezt az időszakot, imádok ajándékot keresgélni a szeretteim számára. Muszáj is ilyenkor kreatívkodnom és kitalálni, hogy ki minek örüljön, hiszen 3 családtagomon kívül a Drágának is ilyenkor hamarosan lesz a szülinapja, a névnapja és persze a karácsony. Szóval minden évben már jó előre ki kell találnom, hogy mit veszek hogy aztán elkezdjek gyűjtögetni rá, mert bizony ennyi alkalom nem két fillérbe kerül:) De nem bánom, mindent megér amikor látom az arcukon a boldogságot.

De egyébként nem erről akartam beszélni:)

A molyon is megy a készülődés, karácsonyi ajándékozós események hada szállta meg kicsiny Molyfalvánkat.

Ezeket szeretném bemutatni és biztatni mindenkit, hogy igenis tessék jelentkezni rájuk.

Kezdeném azokkal amikben én is részt veszek:

Idén 4 karácsonyi (és előtti) eseményen is részt veszek. Ebből az egyik a saját minimolyajándékozásom, azt most hagyjuk is, mert már lezártam a jelentkezést.

A második @ekesgyb által létrehozott Karácsonyra ajándék! nevű esemény. Ez volt az első ilyen esemény idén, biztos ami biztos már 4 hónapja létrehozta, nehogy bárki is lemaradjon róla:)

Aztán jött @Baba082 Happoló Mikulása, ahol is nagyon kreatívan ötvözte a rukkolát az ajándékozással. Ez nem az egyszerű megveszemakönyvetésfeladomapostán elven működik, hanem itt a rukkolán keresztül kell megszerezni a másik happolási listárájól egy-egy könyvet. Persze ha a végén mégsem sikerülne happolni, akkor még mindig ott a lehetőség a megveszemakönyvetésfeladomapostánra. Ezenkívül itt feltétel még egy kisebb meglepi küldése is. Lehet kreatívkodni könyvjelzőkkel meg egyéb apróságokkal, aki pedig híján van az ötleteknek az mellékel egy szép képeslapot és már kész is a meglepi:)

A 4. jelentkezésem @Izolda már-már hagyománynak számító eseménye, a Karácsonyi húzás és ajándékozás-2012 , ami az ajándékozások "ősanyja". Nem hiszem, hogy ezt az eseményt bárkinek is be kéne mutatnom, az egy nap alatt 152 jelentkező magáért beszél.

Szóval idén karácsonykor ha minden jól jön össze (pl a posta nem kavar bele), akkor 4 db könyvvel fogom gyarapítani a könyvtáramat a moly.hu jóvoltából. Nagyon izgatott vagyok az ajándékozóim és az ajándékozottaim személyével kapcsolatban is. Remélem 4 különböző embert fogok kapni. Viszont én mindenhol ugyanazt a polcot adtam meg, szóval hajrá, aki a gyorsabb azé a több választási lehetőség:)

Igazán várom már hogy böngészhessem a polcokat, kívánságlistákat, és kiválaszthassam azt az egy könyvet, aminek reményeim szerint a majdani gazdája a legjobban fog örülni:)

Ez ez annyira jó kezdeményezés és őszintén gondolom, hogy ebből kimaradni kár. Aki egyszer jelentkezik az egyikre, nem fog tudni nem jelentkezni a többire. (Anyagiak függvényében persze, de ezt most hagyjuk is)

Másik két karácsonyváró esemény a képeslapozáshoz kapcsolódik:

@Nazgul Képeslapos Molykarácsony! és @zsofigirl Karácsonyi molyos képeslapozás 2.0 azoknak szól, akik nem tudnak vagy nem akarnak könyvre költeni. Itt képeslapokkal lephetik meg egymást a jelentkezők. Ez is egy nagyon jó ötlet, ide is várják szeretettel a jelentkezőket.

Én azért nem jelentkeztem, mert nem szeretem a képeslapokat, de ez titeket ne tántorítson vissza:)

Remélem sikerült egy kicsit meghozni azok kedvét is, akik eddig bizonytalankodtak, hogy jelentkezzenek-e. Higgyétek el, hogy jó móka, kár kimaradni egy ilyen közösségi eseményből.

Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna

Ez a könyv az első pillanattól fogva foglalkoztatott. Először csak a borítójára figyeltem fel, majd a fülszöveg és a későbbi értékelések alapján úgy gondoltam, ezt nekem is el kell olvasnom. Az sem rettentett vissza, hogy műfaját horrorként ( is) megállapították, (molyos címkék közül a „tinihorror” tetszett a legjobban, ezen jót mosolyogtam).  Nem vagyok oda a horrorért, mint műfajért, viszont ebbe a könyvbe, ebbe a történetbe pont kellett ennyi kis félelem és brutalitás.

A fülszöveg:

""A Vérbe öltözött Anna rafinált mese, amelynek hőse halottakat öl, de félig-meddig szerelmes a halálba. A történet végére te is így érzel, kedves olvasó!"

New York Times

Élők és holtak. Szerelem és halál. Önfeláldozás és gyilkosság…

A 17 éves Cas Lowood szokatlan hivatást választ: halottakat öl.

Így tett az apja is, míg el nem pusztította egy kegyetlen kísértet. Cas apja rejtélyes fegyverével, az athaméval együtt a rendkívüli képességet is örökölte, ezért mozgalmas életmódra rendezkedik be boszorkánykodással foglalkozó mamája és Tybalt, a szellemek jelenlétét megérző macska társaságában. A fiú a helyi mendemondákat és a titokzatos események hírét követve nyomoz az élőkre veszedelmes, vérszomjas és bosszúálló holtak után, hogy ártalmatlanná tegye őket."

Szereplők:

Rögtön kezdeném is a rosszal, ha már a szereplőkről kezdtem el írni.

Nekem Cas egy nagy csalódás volt. Az egész történetet elrontotta az írónő egy ilyen főszereplővel. 17 éves fiúként (megmondom őszintén már maga a kor sem tetszett, egy ilyen sztori megkívánna egy legalább 20-25 éves főszereplőt) úgy viselkedik, mint a vele egyidős lányok. A gondolkodása egyáltalán nem férfias, sokkal inkább nőies. Nem szerettem őt meg, sőt inkább kellemetlen volt az ő gondolatait olvasni. Emellett pedig végtelenül arrogáns, beképzelt és nagyképű. Azt hiszi hogy 17 évesen övé a világ és az ő lábai előtt hever a világ összes embere, hiszen ő az egyedüli, a tökéletes, a világon egyetlen ember aki szellemeket képes ölni. 

Ehhez képest Anna olyan szépen elbánik vele, hogy öröm nézni. Na ekkor persze jól letörik a kis szarva aztán meg az oldalakon keresztüli hiszti meg önsajnálat.

Nem nyerte el a tetszésem, sajnálom, egy ennyire jó történet nem engedhet meg magának egy ilyen főhőst.

Anna viszont a kedvencem lett. A „gonosz” Anna és a „kedves” Anna is. Az ő karaktere nagyon jól kidolgozott, ezt vártam volna Cas esetében is. Impulzív lány, nagyon kitartó és küzd önmagáért. Emellett jó barát, mindent megtesz a barátaiért. Mindkét énjét nagyon szerettem, a legbrutálisabb vonásoktól a szerelmes énjéig.

Véleményem:

Még egy kis rossz, aztán tényleg jöjjön a jó (ami szerencsére sokkal meghatározóbb).

A szerelmi szál elég gyengére sikeredett. Nem igazán látszik az a pont, amikor rájönnek a fiatalok, hogy egymásba szerettek. Elmosódik az egész, nincsenek pontos határok. Nem szeretem az ilyent. De ez nem olyan lényeges pont, szóval nem is akarom fecsérelni rá az időt.

Ami a legeslegjobb a könyvben, az egyértelműen a hangulat. Olyan iszonyat jó és borzongató a hangulata, amilyent én sehol máshol nem olvastam még. Nagyon illik minden mozzanat a történetbe, a brutális képektől kezdve a félelemig. Ahogy felépül a cselekmény, ahogy követik egymást az események az nagyon jó, fokozatos és részletes. Mindent pont akkor kapunk, mindent pont akkor láthatunk, amikor annak itt van az ideje.

Egyébként is nagyon jó az alaptörténet, jól kidolgozott, részletes, pontos, izgalmas, érthető és nagyon olvastatja magát.  Annyira jól kidolgozott, hogy rendesen láttam magam előtt a helyszínt, az embereket, mintha csak egy filmet néznék.

A végén annyira szurkoltam Casnek és Annának, hogy a befejezés rendesen „fájt”. Ezt a függő véget? Hát hogy bírom ki a következő megjelenésig?

A borító csodálatos. Nekem külön tetszett az, hogy a betűk színe piros, igazán különlegessé tette a könyvet.

Pár dologtól eltekintve én komolyan ajánlom mindenkinek ezt a könyvet. Aki elkezdi nem fog benne csalódni és nem tudja majd letenni. Igazán páratlan és egyedi, nem egy tucatkönyv.

A borító csodálatos. Nekem külön tetszett az, hogy a betűk színe piros, igazán különlegessé tette a könyvet.

Értékelésem: 5*

Oldalszám: 285

Kiadó: Geopen Könyvkiadó

Kedvenc jelenet: a harcok

Kedvenc karakter: Anna

Legrosszabb jelenet: Cas hisztijei, nagyképűsködései

Nem szimpatikus karakter: Cas

Lara Parker: Éjsötét árnyék - Angelique hagyatéka

A sok negatív kritika miatt kettős érzéssel kezdtem neki a könyvnek. Egyrészt volt bennem egy félsz, másrészt pedig kíváncsi voltam, hogy miért is kapott ilyen rossz kritikákat a könyv. A fülszöveg alapján jó könyvnek ígérkezik, mikor kiderült, hogy egy forgatókönyv alapján íródott csak még kíváncsibbá tett.

Nem egy egyszerű olvasmány, nem lehet könnyen és gyorsan haladni vele, de minden egyes mondatáért megéri a fáradtság.

A fülszöveg:

"Egy őrült szerelem, amit megrázó csalódás követ. Egy kapcsolat, ami egy életre szól, és még annál is tovább. Bosszú, aminek még a halál sem állhatja útját.

Barnabas Collinst, a New England-i hajómágnás család ifjú örökösét megbabonázza Angelique, a Martinique szigetéről érkező

szolgáló egzotikus szépsége. Arra azonban, hogy a lány milyen sötét hatalmak szövetségese, csak akkor jön rá, amikor már

késő: eljegyez valaki mást, Angelique pedig olyan bosszút esküszik ellene, ami a síron túl is üldözni fogja.

Lara Parker a hetvenes évek kultikus sorozatában, a "Dark Shadows"-ban maga játszotta Angelique szerepét. A színésznő a sorozat eredeti forgatókönyvét feldolgozva írta meg az "Éjsötét árnyék" trilógiát. A történet filmváltozata 2012 májusában kerül a

mozikba Tim Burton rendezésében, Johnny Depp, Michelle Pfeiffer és Helena Bonham Carter főszereplésével."

A szereplők:

Barnabasszal kezdeném: Én nem tudtam úgy tekinteni rá, mint a szerencsétlen áldozat, aki egy gonosz nő karjaiba került. Minden büntetést megérdemelt! Magának kereste a bajt. Sem a jelenbeli sem a múltbeli tetteivel nem értek egyet, minden fájdalmat megérdemelt, hiszen ő is csak fájdalmat okozott maga körül. Fájdalmat a szüleinek, fájdalmat a feleségének és legfőképp fájdalmat Angelique-nek, aki a világon a legjobban szerette őt. Túl későn jött rá, hogy elrontotta a dolgokat, onnan pedig már nem volt visszaút.

Josette volt az egész történetben az egyetlen ártatlan és tiszta lény és csapdába esett. Egyszerűen rossz helyen volt, rossz emberbe szeretett bele, rossz embernek adta oda a bizalmát. Csak úgy sodródott a történettel, nem voltak nagy tettei, ígéretei, szavai. Ő nem volt se rossz, se jó szereplő, csak egy szükséges mellékszereplő, aki túl tiszta és egyszerű lény egy ilyen világhoz.

Angelique volt a kedvencem. Lévén hogy az ő szemszögéből íródott a könyv ez nem is meglepő. Számomra azért különleges ez a könyv, mert itt a "gonosz" szemszögéből látjuk a történetet. Már az első fejezetekben kiderül, hogy Angelique a gonosz, Barnabas így állítja be. Ez rányom egy bélyeget az egész további történetre. Viszont az, hogy utána pedig Angelique gondolatait, tetteit, tetteinek miértjét látjuk nagyon jó és különösen tetszett. Ahogy kibontakozott a képessége, ahogy ő maga is felnőtt... sok mindent meg lehet érteni a könyv végére. Szinte oldalról oldalra alakul át a lelkében a szerelem féltékenységgé, gyűlöletté, ahogy egyre inkább mélyül el a mágiában, ahogy szippantja magába a gonosz - iszonyatosan jó ez a könyv. Az érzelmek és hatások terén maximálisat nyújt.

Angelique gyerekkoráról írt részek voltak a kedvenceim. Az ültetvényesek élete, az ottani mindennapjai, ahogy az apja bánik vele, ahogy megtanulja a vudu varázslatokat. Meg eleve a vudu és az istenek leírása is nagyon érdekes volt.

Véleményem:

Ez egy nagyon teljes és részletesen kifejtett könyv. Talán pont az az előnye, hogy forgatókönyvből íródott így egy kész képi világ lehetett az írónő szeme előtt. A leírások nagyon részletesek, szinte mindent leír és nagyon könnyű elképzelni. A hangulata bámulatos. A legjobban a könyv komor hangulata tetszett. Na meg az érzelmek leírása. Sok szereplőt megszerettem Angelique körül, sokan meg is haltak vagy csak úgy eltűntek a képből, őket sajnáltam is. Mint ahogy Angelique-t is sajnáltam. Ahogy hajszolta a szerelmet és annyira akarta, de minél jobban akarta, annál inkább távolodott tőle a szeretett férfi.

Egyébként a szerelmi háromszög igazán jól sikerült. Nem mondom, voltak benne klisék és "lehetetlen véletlenek", de ezek felett át tudtam siklani.

A társadalmi helyzettel kapcsolatos részek is tetszettek. A rabszolgák helyzete, a cselédek és egyszerű emberek élete szembe állítva a gazdagokéval. Angelique mindkét oldalt megtapasztalta, ha nem is saját maga által, de a körülötte élő emberek életén keresztül. Ez a kettősség nagyon tetszett.

A fantasy vonal ugyan nem volt olyan erős, de ez nem baj. A varázslatok is olyan természetesnek hatottak abban a környezetben, amiben ez a könyv íródott. A vámpírság és azzal kapcsolatos dolgok elenyésztek a mondandóhoz képest. Nem adtak hozzá de el se vettek semmit a történet értékéből.

Nagyon örülök, hogy ezt a könyvet elolvastam. Mindenképpen el fogom olvasni a további két kötetet is, remélem minél előbb megjelennek. Sőt a belőle készült filmet és ha tehetem még a könyv alapjául szolgált sorozatot is meg fogom nézni.

Nem tudok hibát találni a könyvben, nem is keresem. Nem tudom, hogy a többieknek miért nem tetszett, de mindenki aki nem olvasta a könyvet csak a kritikákat adjon egy esélyt neki, mert igazán lehengerlő könyv.

Na jó, egy hibát még is tudok: Hogy lehet ilyen ronda borítót adni egy ennyire jó könyvnek? A fordítás tetszett, normális kerek, értelmes mondatok voltak, nem volt elgépelés, szóval tényleg igényes munka. De ez a borító? Miért kék a lány? Semmi nincs a könyvben ami indokolná a kék színt.

Ez persze nem von le semmit a könyv értékéből, csak egy kicsit meglepő.

Értékelésem: 5*

Oldalszám: 547

Kiadó: Libri Könyvkiadó

Kedvenc jelenet: Angelique varázslatai és annak hatásai

Kedvenc karakter: Angelique

Legrosszabb jelenet: -

Nem szimpatikus karakter: Barnabas, Angelique apja

UPDATE: A sorozattal kapcsolatban semmi értelmeset nem találtunk. Ha valakinek mégis van valami használható információja róla akkor szívesen veszem.

Kérdezek

Most kérdezős kedvemben vagyok, gondoltam írok róla egy bejegyzést is.
Nevezhetjük közvélemény kutatásnak vagy döntésemben való segítésnek vagy csak simán vélemény nyilvánításnak. Szeretném tudni, hogy mit gondoltok.
A kérdések személyesek lesznek és hozzám fognak kapcsolódni, nem az élet nagy kérdéseit szeretném megvitatni:)


1. Megtartanátok egy könyvet csak azért, mert egy számotokra kedves ember ajánlotta?
Van egy könyv nem jutok vele sehova, már egy csomószor nekiálltam és nem köt le, nem bírok el vele, de egy olyan ember ajánlotta aki nekem fontos és tudom hogy ő nagyon szereti.
Ez visszatart, hogy elcseréljem vagy akármi..
Egy másik könyv: Anyuéktól kaptam karácsonyra fényévekkel ezelőtt, de azt a könyvet nem hogy nem szeretem, hanem egyenesen utálom annyira rossz.. Ezzel sem tudom, hogy mit csináljak…

2. Van egy könyvsorozat, aminek a korosztályából már bőven kinőttem, de egyszerűen nem hagy nyugodni. Ulysses Moore sorozatáról lenne szó. Szóval olvastam az első részét és tetszett is, de akkoriban nem lehetett kapni a folytatását, így eladtam a könyvet. Nemrég rukkolán happoltam a 3. részét. De nem tudom, hogy mit kezdjek a sorozattal. Ahhoz túl sok rész jelent már meg, hogy mindegyiket megvegyem (meg ha épp van felesleges pénzem úgyis sokkal fontosabb könyvekre költöm el), viszont nagyon mozgatja a fantáziámat. Mekkora az esély hogy pl csak antikból vagy rukkoláról be tudom őket szerezni? Egyáltalán érdemes foglalkoznom velük? Azt utálom ha egy sorozat darabokba van csak meg, szóval vagy az összes kell vagy egyik része se.
Egyébként ugyanígy vagyok a Sárkánydárda-krónikák sorozattal is. Iszonyat piszkálja a csőröm, be kellene szereznem, de sajnálok érte pénzt kiadni...

3. Vélemény az olvasás nélkül elcserélt könyvekről? Ha nagyon elkap a gépszíj (ezalatt a könyves cseréket értem), akkor simán képes vagyok már meglévő de még nem olvasott könyveket elcserélni egy olyanra ami csak úgy hirtelenjében megtetszik. Néha ez is megy tovább 1-2 hónap múlva. Meg kéne emberelnem magam és nem továbbadni az ilyen könyveken? Azt vettem észre, hogy néha csak úgy elmegy a kedvem könyvektől, vagy épp rossz kritikát olvastam róla. Mondjuk eddig ebből nem csináltam olyan nagy lelkiismereti kérdést, amit megbántam azt valaki mással újra elcseréltem ha lehetőség adódott rá. Érdekelne a véleményetek, hogy Ti hogy álltok a könyves cserékkel!

+1. Egyébként pedig nyár óta totális olvasási válságban szenvedek. Valami ötlet, hogy jussak végre túl rajta?

Geopen hírek

Nagy a mozgolódás így ősz elején minden kiadónál, hiszen a nyári munka gyümölcse most érik be: ilyenkor jelennek meg jobbnál jobb könyvek.

A Geopen kiadónál is nagy a sürgés-forgás, hisz 2 könyvük is hamarosan a boltok polcaira kerül.

Az egyik a Vérbe öltözött Anna folytatása, ami A rémálmok lánya címet kapta.
A Vérbe öltözött Anna olvasásáig még nem jutottam el, de itt vár rám és elhihetitek nekem, hogy már nem sokáig váratom meg, ugyanis nagyon kíváncsi vagyok rá, hiszen sok jót hallottam és olvastam róla.
Hamarosan tehát írok erről a könyvről is, de most egy kis ízelítő a 2. részből:



Kendare Blake: A rémálmok lánya


"Hónapok teltek el, amióta a vérbe öltözött lány, Anna Korlova becsapta maga mögött a Pokol kapuját, de Cas Lowood, a híres kísértetvadász nem tudja kiheverni elvesztését.
Hiába mondják a barátai, hogy Anna miatta szállt alá, ő csak élőhalottként tengődik. A fiú tudja, hogy sosem talál rá a szerelemre egy élő lány oldalán, senki sem hasonlítható az ő halott Annájához. És csak őt látja mindenütt, vele alszik el és vele riad fel rémálmaiból. De valami nagyon nincs rendjén... Ezek nem képzelgések. Valahányszor megjelenik, látszik Annán, hogy a legválogatottabb kínzásokat kell kiállnia. Persze meg kell bűnhődnie tetteiért, de Cas úgy érzi, most rajta a sor, hogy viszonozza a lánynak, amit érte tett..."


Megjelenés: 2012. november 20.


Trailer:

Másik újdonság A kör c könyv lesz, ami szintén nagyon jó könyvnek ígérkezik.

Mats Strandberg, Sara Bergmark Elfgren: A kör

"Épp hogy elkezdődött a tanév, amikor egy halott lányt találnak a suli egyik mosdójában. Mindenki öngyilkosságra gyanakszik, kivéve a hat lányt. Egyedül ők sejtik az igazságot. Egyik éjjel, amikor a hold kísérteties vörös színre festi az eget, a lányok találkoznak a parkban. Maguk sem értik, mi vezette őket oda, csak azt tudják, szükségük van egymásra a túléléshez. Boszorkányok lettek. Egy ősi prófécia szerint kiválasztottak.

A rejtélyes gyilkosság óta a gimiben már élet vagy halál a tét. És a lányoknak még sok mindent meg kell tanulniuk saját erejükről is. Pedig fogytán az idő, mert valami vadászik rájuk, és ha nem találják meg, nem pusztítják el az ismeretlent, akkor ők halnak meg…

Kiállhatatlan szülők, iskolai gondok, barátság, szerelem, varázslat és halál tölti be az ifjúsági regénytrilógia első kötetének lapjait."


Megjelenés: 2012. október 25.


Trailer:

A Kiadó ezzel a trailer-rel megnyerte a Jövőnéző Könyvtrailerverseny profi kategóriájának 2. helyezését. Gratulálok nekik!


A trilógiának már saját FB oldala is van, még több infóval és tudnivalóval:

Az biztos, hogy mindkét trailer nagyon félelmetes és hatásos lett. Egy kis ízelítő a könyvek hangulatából én személy szerint csak még jobban várom majd a két könyvet:)

Örömködés

Hazaérek a munkából és mi vár rám a FB-on?

"Karen Chance is a Cor Leonis szerzője"

Ennek a hírnek annyira örülök, mint a fene:))

Itt találtok a hírrel kapcsolatban még több infót, ahol játék is vár a kreatívabb olvasókra (nekem esélyem sem lenne, annyira kevés kreativitás szorult belém, de azért tessék nevezni, olyan jó kis munkák készülnek mindig, jó őket végignézni): http://corleoniskonyvek.blogspot.hu/2012/09/karen-chance-is-cor-leonis-szerzoje.html

Benedek Szabolcs: A vérgróf

Kezdeném azzal, hogy nagy-nagy meglepetés volt számomra ez a könyv. A fülszöveg alapján egyáltalán nem erre számítottam. A történet közben sokszor untam magam, viszont a vége akkorát ütött, hogy teljesen megsemmisülve néztem magam elé, miután végeztem. No de ne szaladjunk ennyire előre.

A fülszöveg:

""Mindig esténként tűntek elő, néha csapatosan, többnyire azonban egyedül. Hogy pontosan hogyan és mikor érkeztek, arról senki nem bírt megbízhatót mondani. Volt, aki azt állította, hogy ugyanott laknak, amerre dolgoznak is, napközben alszanak és megbújnak valamelyik bérkaszárnya zugában, s csupán napszálltakor merészkednek elő. Mások akár meg is esküdtek volna rá, hogy a város egy másik fertályából jönnek és szekéren hozzák őket...

Most is csak annyit lehetett tudni, hogy megint meghalt közülük az egyik."

A székesfőváros utcáin arat a halál: a rendőrség elképzelhetetlen brutalitással meggyilkolt prostituáltak holttesteire bukkan szerte a városban, a Városligettől kezdve az előkelő Ó utcai bordélyon át egész a ferencvárosi munkásnegyedekig. 1910-et írunk: az újabban már villanyfényben úszó Andrássy úton még egymást kerülgetik a konflisok és az automobilok, a legendás kávéházakban pedig Ady Endre és Molnár Ferenc társaságát keresik a szépreményű költők és hírlapírók. Ezzel egy időben pedig különös vendég érkezik Budapestre, hogy néhány hónapi rejtőzködés után egyszerre csak az előkelő szalonok és úri társaságok kedvencévé váljon: Saint-Germain grófja, aki egyenesen Rákóczi fejedelem leszármazottjának mondja magát, és a világtörténelem legkülönbözőbb korszakaiból származó történeteinél csak a szokásai különösebbek. Éjszaka él, akárcsak a város, és még soha, senki nem látta enni…"

A szereplők:

Kimondottan tetszett, hogy több szálon futott a történet, habár eleinte rendesen belekeveredtem, hogy akkor most ki kinek a kicsodája és akkor hogy is vannak a szálak? Aztán persze mindenki mindenkit megismert és szépen kialakult egy közös ismeretségi kör - ekkor már helyre került bennem is, hogy ki kicsoda.

Etelka volt a kedvenc, egyszerre elvont és talán egy kicsit tényleg "bolond", ahogy a többiek gondolják róla. Mégis az ő érzései tetszettek a legjobban. Egyébként is nagyon tetszik, ahogy a szereplők gondolatai megjelennek, nagyon aprólékos és teljes mértékben kidolgozott. Etelka volt a legjobb, ahogy játszott a férfiakkal és mégis mindent elért, amit kitűzött maga elé - még ha nem is olyan úton, ahogy azt egy úri hölgyhöz illik. 

Titusz volt számomra a másik különc. Bevenni azt a sok mesét, amit a gróf elmondott neki? Úgy, hogy közben egyszer sem kételkedik? Mindenesetre nagyon bátor és törekvő személyiség. Nem volt vele bajom, bár nem is lett kimondottan kedvenc. Etelkával való viszonyában viszont volt valami olyan, ami egyből megfogott - szívesen olvastam ezeket a részeket.

Ervin és Sára szálat is szerettem. Sára szegény egyszerűen csak szerencsétlen, rossz helyre született, és egyszerűen mindig rossz helyre került egész életében. Iránta inkább sajnálatot éreztem. Ervin kitartó, szintén bátor, végül is eléggé megkedveltem. Amit aztán az író vele csinált a könyv végén? Az valami b.romi jó:)) Én annyira, de annyira meglepődtem, hogy majdnem leestem az ágyról olvasás közben. 

Mindezek szereplők mellett természetesen a Gróf urat sem hagyhatom ki. Végig titokzatos és rejtélyes volt és szentül meg voltam győződve arról, hogy ez a szál (már mint maga a vámpír-sztori) már nem tartogathat számomra újat. Erre akkora csalódás (pozitív értelemben) ért, hogy még a szavam is elállt.

A gróf meséi viszont elég unalmasak voltak:)

Véleményem:

Nem tudom, hogy emiatt haragudjak-e Benedek Szabolcsra vagy épp imádjam:) Ki vagyok akadva, hogy ennyire meg tudott lepni, hogy ennyire titokban tartotta ezt a nagy csattanót.:)

Az tény, hogy ilyen hatalmasan jó befejezéssel nagyon ritkán találkoztam.

Ami viszont nem tetszett, az a túl sok leírás. Amíg a szereplők érzéseinek hosszú leírása jó volt, hiszen így jobban megismerhettem őket, az egyéb leírásokat eléggé untam. Néhol vontatott volt és nem tudtam mit kezdeni a szó szerint több oldalas leírásokkal. Jobban szeretem a párbeszédeket, kimondottan vártam is őket.

Mint már írtam, kimondottan tetszett, hogy több szálon futott a történet. Hihetetlen fejezet befejezések voltak, volt amikor muszáj volt előre lapoznom, hogy megtudjam, hogy mi lesz annak a történetszálnak a folytatása. A lehető legizgalmasabb részeknél váltott más szereplő szemszögébe:)

A fülszöveg és a témabesorolás (Thriller, horror) nem azt ígéri amit nyújt, de én ezt cseppet sem bánom.

A borító gyönyörű és maga a kivitelezés, a nyomtatás, az hogy nincs benne elgépelés vagy értelmetlen mondat is nagyon tetszett.

Összességében határozottan pozitív meglepetés volt a könyv. Még ha néhol vontatottnak is éreztem, összességében imádom és minden elismerésem, hogy ennyi elolvasott vámpíros könyv után (meg amúgy is olyan sok olvasott könyv után) még mindig meg tudott valaki lepni.

Értékelésem: 5/5

Oldalszám: 472

Kiadó: Libri Könyvkiadó

Kedvenc jelenet: a befejezés

Kedvenc karakter: Etelka

Legrosszabb jelenet: Gróf élménybeszámolói

Nem szimpatikus karakter: ilyen nem volt