Izing Róbert: Támadás az űrből!

Imádom! Imádom! Imádom!!! Eddig úgy gondoltam hogy én meg a sci-fi az két különböző dolog. A sci-fit eddig nálam a Star Wars, és a Star Trek jelentette. Ó és én süüüü...hogy mennyire rosszul ítéltem meg. Ezt a könyvet az első pillantástól (pontosabban szippantástól - mert isteni finom a papír illata - ) imádom. A szereplők, a történet, a humor, az irónia... 

A történet: 

Ufók márpedig igenis léteznek. Erre a legjobb bizonyíték, hogy egyszer csak előkerültek a semmiből és lerombolták a fél Amerikát. A vezetők őrjöngenek, a világ fél, de ekkor megjelennek a magyarok, nem mással, mint azzal a hírrel, hogy nekünk márpedig van 5 db űrhajónk amivel szembe lehet szállni az ufókkal. Először persze hitetlenkedik a világ, de igen hamar bizonyítani tudják a magyarok az állításukat: a következő ufó támadást leverik. Az események felgyorsulnak. Innentől betekintést láthatunk az elnökök, a magyar pilóták, a csészealjakat legyártó professzor, és a titokzatos Buga Jóska életébe, gondolataiba. 

A szereplők: 

Az amerikaiak szemszöge számomra nagyon érdekes. Valahogy pont ugyanígy képzelem el azt is, ha valóban bejelentenék a magyarok, hogy van valamink ami fontos lehet a világnak, és másnak nincs. Kezdve azzal, hogy azt se tudják hogy európai vagy ázsiai nép vagyunk, hogy úgy érzik, hogy ők a világ közepe és az nem játszik, hogy egy világvége utáni kis nép menti meg a világot. Azt, hogy felül akarnak kerekedni a dolgokon, ők akarnak irányítani, és magát a küzdelmet, ahogy próbálnak kitűnni, csak azt nem veszik észre, hogy ezt most nem az ő sikerük. Láthatjuk az ufók szemszögét is. Vicces, ahogy facebook-oznak, Google Earth-öt használnak és úgy eleve minden földi dolgot ismernek. Valahogy nem gondolnám, hogy a világűrben is lehet internetezni:) 

A magyar pilóták szemszöge is érdekes. Van itt egy kis szerelem, csalódás, összeomlás, kitartás a barátok mellett, egy kis öngyilkossági merénylet azért, hogy megmentse a lányt aki tetszik neki. 

Vélemény: 

A legjobb része a könyvnek, hogy az író merészen elképzelte, hogy egy ufó támadás megoldja az ország összes anyagi gondját. Olyan jó volt olvasni arról, ahogy eltörlik az adósságokat, és mennyi, de mennyi pénz gyűlik össze a szabadalmakból. Kifejezetten tetszett az, hogy emberek szemszögei között ugrált a történet. Minden fejezet, és alfejezet elején ki volt írva, hogy hol vagyunk és melyik szálnál tartunk. Ez valami akciófilmre emlékeztetett. Egyébként is az egész könyv olvasása közben az járt a fejemben, hogy nagyon jó filmet lehetne csinálni belőle. Érdekes volt, hogy a sok ellentétes érdek összecsap egymással. Látni, ahogy ekkora katasztrófa idején is vannak akiket csak a pénz és a siker érdekel és nem a világ sorsa. Emellett ez a könyv nagyon humoros. Én nem szoktam könyveken, filmeket nevetni, de ezen nagyon sokat nevettem. Imádom a mondatokat, a gondolatokat benne. Ez egy nagyon, nagyon egész, kerek, szórakoztató, imádni való, vicces, de olykor drámai és iróniával teli könyv. Egyszerűen számomra tökéletes. Ahhoz meg külön csak gratulálni tudok, hogy magyar az író:) Én bevallom nem szoktam magyar írók könyveit olvasni, épp ezért volt nekem ez ekkora pozitív csalódás:) A könyvet köszönöm az Agave Kiadónak . 

Értékelés: 5/5

Gregory Maguire: A boszorkány

Az első könyv, amiről nem tudom mit gondoljak. Egy biztos, nem ifjúsági irodalom pedig mindenhol annak van feltüntetve. Én nem adnám egy tizennégy éves tini kezébe. Rossznak egyáltalán nem mondanám, viszont jónak sem. Tanácstalan vagyok....

A történet:

Elfaba életéről szól a könyv, ő Óz varázslója. Óz történetét mindenki ismeri (itt bevallom őszintén, én még sosem olvastam), viszont azt senki se tudja, hogy miért lett a Gonosz Nyugati boszorkány gonosz. E könyv Elfi gyerekkoráról szól, arról, ahogy küzd azért, hogy elfogadják, hogy egyenlőnek tekintsék.

 A szereplők:

Elfi karaktere nagyon érdekes. Ő nem született gonosznak, őt az emberek tették azzá. Egy bélyeggel született, a zöld bőrével, ami mindig is megkülönböztette őt az emberektől. Anyja sosem szerette, csak nyűgnek érezte, és az utálata csak nőttön nőtt, ahogy Elfi cseperedett. Már kiskorában se volt senkije, a Dajkáján kívül, és ez később csak egyre rosszabb lett. Érdekbarátságok, akik csak azért barátkoztak vele, mert esélyt láttak egy jobb életre, jobb lehetőségekre. Elfi mindenért kétszeresen küzdött, csak sajnos az idő és a történtek annyira megedzették, hogy a végén pont azt nem értékelte, aki önmagáért szerette, nem pedig a pozitív hozadékok miatt. Amikor az egyetlen embert is elüldözte maga mellől, akkor vált igazán magányossá. Akkor vált a Gonosz Nyugati Boszorkánnyá, aki egész életében csak másokat szolgált, másoknak akart megfelelni.

Vélemény:

Engem megoszt ez a könyv. Egyrészt nem jó olvasni ilyen szörnyű számkivetettségről, másrészt rossz látni, hogy ez ugyanúgy Elfi hibája is, mint a körülötte lévő embereké. Rossz az, hogy az olvasó tudja, hogy mit kéne tennie Elfinek, és nem azt teszi. Ott az orra előtt a megoldás, és nem él vele. Engem nyomaszt ez a történet. Zavar még a sok-sok-sok politikai és vallási maszlag, egyszerűen elkeveredtem benne és a végére egy szót se értettem. Nagyon érdekes része a történetnek az Állatok,állatok és emberek viszonya. Ez nagyon hűen tükrözi a mai kort. Elítélni valakit azért, mert más. Pedig lehet hogy jobb ember mint az, aki "tucat". Bevallom őszintén nem szeretem az ilyen történeteket. Még ha látok benne is valós dolgokat, nem szívesen olvasok ilyen könyveket. Egyrészt hagy egy űrt az emberben, amit nem lehet kipótolni semmivel se, de én nem érzem úgy, hogy még egyszer valaha el kell olvasnom. Teljesen mesének indul, de a végére semmi köze a mesékhez. Nem tudom kifejezni, hogy mit érzek ezzel a könyvvel kapcsolatban.

 Értékelés: 2/5

Jay Asher: Tizenhárom okom volt...

A könyv egy csere útján került hozzám. Sokat szemezgettem vele, hát végül belevágtam. Olvastam róla rosszat és jót is, kíváncsi voltam, hogy nekem mi lesz a véleményem róla. 

A történet: 

Clay a tizenéves fiú egyik délután egy furcsa csomagot talál az ajtó előtt. Kibontva kazettákat talál benne. Nem érti, hogy mik ezek a kazetták és legfőképp ki küldhette. A kíváncsisága legyőzi és belehallgat a kazettákba, ahol Hannah egy volt osztálytársa mesél. Elmeséli az életét, az érzéseit, de legfőképpen arról beszél, hogy tizenhárom oka volt arra, hogy öngyilkos legyen. 

A szereplők: 

Clay nekem nagyon unszimpatikus személy. Az első pillanattól kezdve nem szeretem. Fiú létére nagyon nyámnyila és nyavalygós. Ellop egy walkmant, holott kölcsön is vehetné, majd letagadja, amikor nyilvánvaló, hogy ellopta. Noha ez csak egy apróság a történetből, de nem értem, hogy miért kellett úgy megírni ezt a részt, hogy ellopja és nem kölcsönveszi. Éjjel fel-alá mászkál és úgy csinál, mintha világvége lenne. Órákat görcsöl hogy úúúúristen ő rajta van a kazettán és most mi fog történni. A végén kiderül, hogy egy majdhogynem jelentéktelen dolog miatt szerepel rajta, de akkor ennyi hiszti után legalább valami nyomós oka legyen, hogy a kazettákon szerepel. Nem szeretem az ennyire érzékeny férfiakat. Sajnálom, ez a karakter egyáltalán nem jött be. Ha pontoznom kéne még fél pontot se adnék rá. 

Ezzel szemben Hannah nagy kedvencem. Imádom ezt az egészséges iróniát, ami csöpög a szavaiból. Mindig is az ironikus, kissé már pökhendi és lenéző karakterek a kedvenceim. A tizenhárom okból ugyan egy se elég nyomós indok egy öngyilkossághoz, viszont azt el hiszem, hogy ezek egy tinilány életében sérülést hagyhatnak. 

Vélemény: 

Clay-es részét nem fejtem ki jobban, lényeg, hogy ez a könyv legrosszabb része. Ami viszont nagyon tetszik, az a magány és a be nem illeszkedés ténye. Az, ahogy Hannah küzd az elfogadásért, ami sosem adatik meg neki. Titokban ugyan mindenki csodálja egy picit, de valahogy a felszínen mindenkitől csak bántást kap. Nem olyan könnyű ezt feldolgozni. A könyv mellett szól még a gyönyörű borító, amiben a Könyvmolyképző nél nincs hiány. Azt hiszem az egyik legszebb borítókat tervező kiadó. Érdemes egyébként ezt a könyvet elolvasnia a 14-17 éves korosztálynak. Összességében: Clay helyett én egy lányt írtam volna főszereplőnek. Ha egy lány átérzi a dolgokat és esetleg érzelgősebb akkor sincs vele semmi baj. Egy fiúnál egy kicsit már furcsább. Hannah az egyedülléte miatt - vagy épp ennek ellenére - nagyon jó megfigyelő, és pontosan leírja a körülötte történő dolgokat..megváltoztatni ugyan nem tudja...amit nem is igazán tudok, hogy miért. Kazetták, és a naplószerű leírás ötlete tetszik, a Hannah-Clay élete párhuzamos leírással csak az volt a gondom, hogy nem mindig tudtam, hogy éppen hol járok. Ha nagyon belemerültem akkor nem mindig tudtam váltani a 2 történetszál között. 

Értékelés: 3/5

Thor, avagy hogyan THOljunk el egy jó filmet:)

A film másodszori megnézése megihletett, egyszerűen olyan bakik, hibák, figyelmetlenségek vannak benne, hogy muszáj róla egy post-ot csinálnom. A következő vélemény TELJES SPOILERT TARTALMAZ, CSAK AZ OLVASSA EL, AKI LÁTTA A FILMET! Alapjában véve egy nagyon jó filmről és történetről van szó. De komolyan! Én imádom a fantasy, a sci-fi, a fantasy-sci-fi filmeket és stb. Jó történet, jó szereplők, jó megvalósítás de könyörgööööm, azért egyszer végig kellett volna nézni egyben mielőtt kiadták. Tehát adott nekünk egy fizikus csoport, Jane, Darcy és Andrews professzor. Egy készülő vihar kellős közepébe tartanak, mert egy nagy felfedezés küszöbén állnak. Egyszer csak a semmiből lepottyan Thor, akit Jane ezzel a lendülettel el is üt. Itt a sztori elejére ugrunk, ahol megtudjuk, hogy 9 világ létezik az univerzumban a Föld, Asgard, ahol a "jófiúk" laknak és Jotunheim, itt pedig a jégóriások laknak. A maradék 6 világról senki nem mond semmit, de ez megbocsátható. Az asgardiak megmentették réges-régen a Földet a jotun-öktől, majd visszavonultak és boldogan éltek amíg...na itt kezdődnek a bonyodalmak:) Itt megismerkedünk Odin-nal, az asgard királlyal és két fiával, Thor-ral és Lokival. Majd ismét ugrunk az időben és Thor koronázásánál tartunk. A jégóriások betörnek, Thor bemérged, jól összeveszik az apjával majd a barátaival elmegy Jotunheim-be, hogy igazságot tegyen. Na ez már eleve veszett ötlet, de nem baj, kell a sztori. Itt jön képbe az én kedvenc szereplőm Heimdal. Nem csak hogy jóképű, de gyönyörű a szeme és a magyar szinkronhangját végigcsókolnám ha nekem beszélne folyamatosan. Jotunheim-be nagy csetepatét csapnak, mindenki gyilkolászik mindenkit, és persze 6 ember legyőz egy komplett hadsereget, de se baj, még ezt is el lehet fogadni. Itt jelenik meg a kiakadásom első tárgya : A jotun-ök legfőbb fegyvere, egy izé. Komolyan! Nem tudom névvel illetni. Egyszerűen egy izé. Négylábú, zöldszínű, sánta, folyik a nyála, hosszú agyarai vannak, és egy hatalmas buzogányvégű farka. 1. ha egy ilyen szembejönne velem nem megijednék, hanem halálra röhögném magam, 2. naneeeee már hogy egy ilyen izé a legnagyobb fegyverük, 3. Thor egy repülő manőverrel szívecske alakú lyukat üt a nyakába, ezzel ki is nyiffan, miután majdnem beleesik egy lyukba, ami egy nagy semmibe vezet. Fő fegyver kilőve, de ekkor egy szakadék szélén állnak hőseink, a hatalmas jotun sereggel körülvéve. Itt aztán utolsó mentsvárként megjelenik Odin és meglepi a jégóriásokat. Ezen jelenetnél felhívnám a figyelmet kiakadásom 2. tárgyára: A jégóriások királya Lafi (Lafi???Lafi?? LAAAAAAAFI???? Neeeee mááááááááá) akkorákat esik, nyakal, botlik a seregei jelenlétében, hogy én úgy rúgnám ki a hadsereg éléről, hogy csak úgy nyekken. De nem baj, ő felkel és tovább ijesztegeti Thort és úgy elve a világot. Ezen támadással a háború kitör, Odin pedig kitagadja Thort. Thor ezzel lekerül a Földre, és ezzel jegyet nyertünk egy nagy adag nevetésre. Arról még nem is szóltam, hogy van Thor-nak egy csodabotja, a pöröly vagy Mjölnir, kinek hogyan tetszik jobban. Ezzel ő tud repülni, mint egy rakéta kilő a földről és magasba repül, valamint magához tudja vonzani, mint egy mágnes. Ezt a pörölyt az apja elveszi tőle és ledobja a Földre, azzal az átokkal, hogy az tudja csak megszerezni, aki méltó rá. Itt visszatérünk a Földre, ahol ugye Thor-t már elütötte Jane. Majd némi ámokfutás után Darcy egyszerűen lesokkolja és ezzel el is ájul. A kórházban ismét vicces jelenetek elé nézünk, személyes kedvenc amikor egy altató injekció után az ablakra kenődve csúszik össze. Közben Asgard-on kiderül, hogy Loki Lafi fia (mily meglepetés.....), aki félig jégóriás és ha arra tartja kedve akkor fakó kékké változik. Odin elájul, kómába esik, így Loki lesz az új király. A Földön közben Jane ismét elüti Thor-t (ki adott neki jogsit?). Már itt gyanús, hogy egymásba szeretnek, de ez nem baj, kell egy kis love minden fantasy-sztoriba. A pöröly becsapódási helyén grillpartit rendeznek, és megpróbálják kiszedni a helyi lakosok. De persze senki meg se tudja moccantani. Az FBI vagy mi a szösz egyszer csak megjelenik, és ezzel együtt megkapjuk a Rosszfiúk2-t. Ellopják Jane feljegyzéseit majd komplett barikádot építenek a pöröly köré. Jane és Thor meglátogatják a pöröly, Thor a fejébe veszi, hogy megszerzi. Komoly védőrendszerekkel és biztonsági őrökkel bevett terület, melybe Thor seperc alatt be tud törni. El kezd esni az eső (mert ez ugye így izgi), majd miután szétvert egy rakat embert rájön, hogy hiába tépkedi a pörölyt, az bizony meg se moccan. Ezután letartóztatják, ahonnan Andrews professzor egy igen gagyi alibivel kimenti. Ők persze elengedik (mert ugye mért is ne tennék?? ááá uuuugyan...betört, de nem baj, elhiszik hogy ő egy piás orvos, aki most már fizikus, és nem mellesleg annyit edz mint egy pék) . Asgardon ezalatt Loki elárulja népét, egyezséget köt apjával. Itt jön a kiakadásom 3. tárgya : Na jó ezt igazából már írtam, de Lafi akkor is annyira gáz....a "jó ezt elfogadom" mondana meg....Értitek..odamegy Loki megmondja, hogy bejuttatja őt Odin termébe és annyi a válasza rá, hogy jó ezt elfogadom...Ez nem egyezség....Hol a másik fele? Őt mit ajánl? Thor este kitálal mindent Jane-nek. Elmondja, hogy ő honnan jött, meg minden egyebet a több világról. Közben a barátai megpróbálnak lejutni a Földre Thor után, és itt jön a 2. kedvenc jelenetem, (nem csoda, színre lép Heimdal:)) és párbeszédem: Heimdal: -Megszegnétek harcosi esküiteket, árulást követnétek el, hogy visszahozzátok Thort? Csaj (akinek nem sikerült kiderítenem a nevét): -Igen Heimdal: - Jó És ezzel a lendülettel ellép előlük....ezt a részt mindenképpen meg kell néznetek!!!!!:)))))) A kis csapat lejut a Földre, nem kis felháborodást keltve a kisvárosban. Itt összetalálkoznak Thor-ral. Eközben Asgard-on Loki a Földre küldi a kiakadásom 4. tárgyát : A Pusztítót. Szóval a Pusztító. Ez egyszerűen annyira gáz, hogy nem bírok írni róla. Asgardiak legfőbb fegyvere, de legalább meg van az egyensúly: Jotunheim legfőbb fegyvere is pont ugyanolyan gagyi mint Asgardé. A Pusztító: ..... Jó, elkezdem. 1. A 70es években biztos hogy menő szörny lehetett volna, de 2011-ben??? Én minimum valami komoly fegyverzetű, ijesztő robotot vártan, és nem ezt amit kaptam. 2. Azt hiszem ott vertem a fejem a falba, amikor megláttam, hogy narancssárga fényt lő ki a fejéből. De emberek??? Nem vagyunk már túl a fényt lövöldöző robotokon??? 3. Amikor megjelent a Földön senki sem ijedt meg. Végülis: a semmiből előpottyan egy óriási robot és az emberek vidáman nézegetnek, csevegnek, és az FBI elnöke még meg is szólítja.... Mi vaaaan???? Hősies küzdelem veszi kezdetét, ami végén Thor meghal. Ekkor kiérdemli a pörölyt, megtörik az átok. A pöröly a levegőbe repül, és (most figyeljetek) az emberek eszüket vesztve menekülnek egy repülő pöröly elől (amit olyan távolságból nem is lehet látni). Szóval jön a Pusztító amitől senki se fél, de egy repülő pöröly.....az félelmetes. Thor feléled legyőzi a Pusztítót (2es számú fő fegyver is kilőve). Visszajutnak Asgardba, hogy megállítsák Lokit. Itt ismét jön egy kétes jelenet, Heimdal úgy esik oda a kapuhoz, hogy kinyissa, majd miután kinyitotta elájul (igaz, hogy Loki megfagyasztotta, de ez nem indok, hogy sérülten összecsússzon). Loki kinyírja Lafit, majd egy homályos sztorit ad elő Thor-nak, hogy ő igazából nem is gonosz, és nem is akarja a trónt, csak egyenlő akar lenni Thor-ral (hááát, nem a legjobb megoldás erre az, ha elárulja a népet). Nagy dulakodás kezdődik kettejük között, aminek a végén Loki beindítja a kaput, mire ez elkezdi egy fénysugárral összerombolni Jotunheimet (hagyjuk...megint a sárga fény...) Thor összerombolja a kapuhoz vezető utat, ezzel leállítva a kaput. Kapunak kaputt:)) Szóval vége, meghalt, pápá. Egy kicsit sírnak, rínak még azért hogy most már nem tudnak átmenni a Földre. De a rendezők cselesek....a Földön Jane készül valamire, hogy újra megépüljön a kapu (vagy mifene)....Szóval folytatása is lesz.... De Loki meghalt...(komolyan még hasonlított külsőre is Lafira)... Tudjátok mit?? Egyáltalán nem rossz ez a film....Két főszörnyet és Lafit kivágva (vagy legalább egy kicsit átalakítva) egész jó kis filmet lehetne belőle csinálni. Én minden rosszat elnézek, mert úúúgy szeretem a hosszú szőke hajú férfi főszereplőket. (Heimdal-ról ne is beszéljünk:)) Összefoglalva: jókat lehet szórakozni azon, ahogy keressük a bakikat....de nekem messze sincs olyan szinten egyik baki se mint amit egy régebbi filmben láttam: A főhős órát csinál a homokba, keresi az ágakat, meg nézi a napot és végig ott van a kezén a karóra.....:PP

Charlaine Harris: Vérszag

Ezt a könyvet FFG -től kaptam születésnapomra. Egy vicces történet kapcsolódik hozzá: Finoman elhintett információk alapján elhitette velem, hogy Natascha Kampusch 3096 nap c könyvét kapom (na jó, igazából annyira akartam azt a könyvet, hogy a véletlen egybeeséseket összekombináltam). FFG leül velem szembe, arcán kaján vigyor és előveszi a 3096 napot. Én majd kiugrok a bőrömből, mire sunyin közli velem, hogy ezt magának vette. Bennem összedől egy világ, mire előveszi a Vérszagot, és ezzel azonnal el is felejtettette velem az előbbi pofára esésemet. Ugyanis a 3096 napnál csak a True Blood soron következő részét vártam jobban:) 

A történet: 

Sookie és Bill útjai különváltak. A férfi elutazik Peruba, így a lány egyedül marad. Sookie munkából hazajövet egy meglepő dolgot lát az erdő szélén: Eric meztelenül bolyong és látszik, hogy nem találja a helyét. Kiderül, hogy Eric emlékezetkiesésben szenved, amihez köze van a Bon Temps-be érkező boszorkányoknak. Sookie szokásához híven ismét belekeveredik az eseményekbe, így Pam, Chow, Alcide, valamint a közelben élő alakváltók segítségével nyomozásba kezd. Mindeközben Sookie bátyja, Jason is bajba kerül. Sookie-nek választania kell, hogy hova összpontosítsa az erejét; a bátyját vagy Eric-et mentse meg. Sodródik az eseményekkel, míg végül minden kérdésre fény nem derül. 

A szereplők: 

Sookie könyvről-könyvre egyre felelősségteljesebb. Egyre inkább belekeveredik a dolgokba, így az élete szinte folyton veszélyben van. Ez megváltoztatja őt. Kifejezetten szeretem, hogy egyre érettebb a karaktere. Bill iránti szerelme halványulni látszik, hiszen egy "új" szerelem lép be az életébe az "új" Eric személyében. Eric a boszorkányok átka miatt semmire sem emlékszik. Se múltjára, se a személyiségére, se semmi másra. Nem bízik senkiben, mert nem ismer senkit. Egyedül Sookie-ban mer bízni, hiszen a lány az első pillanattól kezdve segít neki. 

Az új Eric az igazi Eric teljes ellentéte. Elsősorban másokkal törődik és nem magával, nem eszköznek tekinti Sookie-t, nem parancsolgat, nem keménykezű vezéregyéniség. Az elején kifejezetten irritált ezt az énje, hiszen én nagyon szerettem az arrogáns, mindig hideg Eric-et. Sookie-Eric párost is nehezen fogadtam el, de a végén nagyon is sajnáltam, miután minden visszatért a régi kerékvágásba. 

Vélemény: 

Na itt aztán teljes a káosz a természetfeletti lények terén. Vámpírok, vérfarkasok, vérpárducok, boszorkányok, tündérek....az ember azt se tudja, hogy hova kapjon hirtelen. Színes a paletta, de először túl kellett tennem magam azon a tényen, hogy alapvetően én csak vámpír-ember és Sookie-Bill központú sorozatot akartam olvasni. Aztán szépen belevesztem a történetbe és lám, pont ugyanúgy tetszik, mint amennyire az én verzióm tetszene. A végét azért sajnáltam, ha már így is megszerettem Eric-et akkor maradhatott volna minden eszerint az új helyzet szerint. Jason-nel történt eseményeket is nehezen fogadtam el, de úgy vagyok vele, hogy ebből a dologból annyi mindent ki lehet hozni a folytatásokban, hogy nem bánom, hogy ez történt. Alkalmi csalódásokat ugyan átéltem, de összességében nem csalódtam benne. 

Értékelés: 5/5

Charlaine Harris: Holtak klubja

A True Blood sorozat 3. tagja. Szeretem azt, hogy nem unalmas. Folyamatosan történik valami, pörög az esemény. 

A történet: 

Bill váratlanul eltűnik, senki se tudja, hogy hol van. Sookie bár nagyon megbántódott mégis a keresésére indul. Egy vámpírnővel látták együtt és bár Sookie-t nagyon bántja, hogy megcsalta szerelme, mégis úgy érzi, hogy meg kell találnia. Ebben segítségére van Eric, az ötös körzet vámpírseriffje, és Alcide a vérfarkas, aki egy kis szívességgel tartozik a vámpíroknak. Sookie és Alcide Mississippi államba utaznak, ahol vérfarkasok, vámpírok, koboldok, gyilkosság, féltékenység és Mississippi királya várja őket. 

A szereplők: 

Sookie -nak egy teljesen új arcát láthatjuk. Eddig a boldog, szerelmes, vidám lány volt. Most pedig szenved Bill hiánya és a megcsalás miatt. Válaszokat akar, de egyben fél is tőlük. Magányában vigasz Alcide, akivel nagyon jó barátokká válnak. El tudják képzelni egymással, sőt, kifejezetten összeillenek, de Alcide is éppen szerelmi bánatban szenved. Jól kiegészítik és megvigasztalják egymást, így Sookie megértő barátra talál benne. 

Alcide -ot nagyon szeretem. Talán még egy picit Bill-nél is jobban. Én nagyon szurkoltam, hogy jöjjenek össze. Ugyan volt szerelme Debbie folyamatosan felbukkan azért, hogy újra és újra tönkretegye a fiú életét és ezen nem tudja túltenni magát, de Sooki-val nagyon jó párost alkotnának. 

Vélemény: 

Eddig ez a kedvenc részem, és ezt nagyban Alcide karakterének köszönhető. Bár én akkor is Sookie-Bill-párti vagyok, azért egy Sookie-Alcide-ot is szívesen fogadnék. Ez a könyv felüdít, boldoggá tesz, imádom olvasni, és amikor le kell tennem, alig várom, hogy újra a kezembe foghassam. Pörgős, gyors, eseménydús, nem lehet unatkozni közben. Annak is örülök, hogy nem Bon Temps-ban játszódik a történet, de nem azért, mert nem szeretem magát a helyet, csak egy kis felüdülés a másik helyszín. A könyv végén Bill kimentése és Sookie-Lorena párbaj kifejezetten tetszett. Nem tudok mást mondani róla, mint az előző kettőről. Kedvenc, kedvenc, kedvenc! 

Értékelés: 5/5

Charlaine Harris: Élőhalottak Dallasban

A könyv a True Blood sorozat 2. része. Mivel az elsőt imádtam, ezért teljesen egyértelmű volt számomra, hogy ezt is el kell olvasnom. Egyáltalán nem csalódtam, sőőőt...ugyanannyira magával ragadott, mint az Inni és élni hagyni. Egyszerűen zseniális, nincs rá más szó. A fordítással időként valóban vannak gondok a kissé magyartalan mondatok miatt, de én ezektől abszolút el tudtam vonatkoztatni. 

A történet: 

Sookie reménye arra, hogy nyugodt életet élhet szerelmével igen hamar szertefoszlik, amikor egy veszekedés és elrohanás után az erdőben megtámadja egy bacchánsnő. A lány súlyosan megsérül, és élete csak Bill, Eric és Luna, a gyógyító tudásán és lélekjelenlétén múlik. A bacchánsnő rettegésben tartja az emberek és vámpírok közösségét is. Különös haláleset a bár körül, nyomozások, gyanúsítgatások, de Sookie-ra más feladat vár. Dallasban eltűnt egy vámpír, és neki kell kiderítenie, hogy mi történt. Egyre nagyobb a hatalma egy vámpír ellenes egyháznak, a Nap Egyházának. Vajon az eseményeknek mi köze egymáshoz? 

A szereplők: 

Sookie sokat fejlődik az előző kötethez képest. Itt már egy kicsit érettebben, komolyabban gondolkodik és cselekszik. Összeszedettebb, és logikusabb. Persze még mindig vannak hisztis pillanatai, de ő ezzel együtt szerethető. Persze a lázadó természete megmaradt, és az, hogy mindig annak kell történnie, amit ő akar. Néha bizonytalan, de aztán mindig sikerül minden helyzetből jól kivágnia magát. Bejön a képbe Eric is. 

Eric egy érdekes személyiség. Vonzódik Sookie-hoz, de ezt sosem lehet biztosra állítani. Nem lehet tudni, hogy ellenség vagy szövetséges, mert mindig a saját érdekeit nézi, és eszerint viszonyul a többiekhez. Titokzatos, rejtélyes, van benne valami, amitől az emberek csodálják és elfogadják vezetőnek. Ő mindent tud, mindent megold, mindenki a hatalma alatt áll. Szeretem az ilyen karaktereket, annak ellenére hogy Bill párti vagyok. 

Bill is a megszokott módon viselkedik. Néha úgy védi Sookie-t, mint az életét, néha viszont nem áll ki mellette. A hűvösségét nagyon szeretem:) Olyan férfi, akire fel kell nézni, és úgy érzed, hogy rábízhatod az életedet. (Aztán vagy beválik vagy nem) 

 Vélemény: 

Továbbra is imádom. Nem tudom elégszer hangoztatni, hogy mennyire. Bár a filmtől nagyon sok ponton eltér, én mindkettőt imádom. Megmondom őszintén, az egyre inkább felbukkanó kéttermészetű lények nem tetszenek. Valahogy úgy érzem, hogy ez már egy kicsit bonyolítás. Szóval úgy szerettem hogy ez végre nem a vérfarkas-vámpír történet, de aztán szépen lassan becsorgatja az írónő ezeket a karaktereket. El nem rontja a könyvet, de úgy érzem, hogy simán kimaradhatott volna belőle. Persze a "néha át tudok változni kutyává" dolog tetszik, de miért kell már a telihold, meg az "izmos, kegyetlen, építőipari munkás vérfarkas vagyok" szituáció? Persze elfogadtam, beletörődtem, és ettől még pont ugyanúgy imádom mint eddig. 

Értékelés: 5/5