Cassandra Clare: Csontváros

Nagy reményeket fűztem ehhez a könyvhöz - és meg kell mondjam, hogy nem kaptam azt, amit vártam. Kétségtelenül jó könyv, nem mondanám rossznak, sőt - de valahogy nem úgy jött össze ahogy szerettem volna. 

A történet: 

" Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz - amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi - még egy vércsepp sem - bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán? Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék... Cassandra Clare lendületes, sziporkázó és végtelenül lebilincselő regénye szórakoztató, vad utazásra viszi az olvasókat, akik azt fogják kívánni, bárcsak sose érnének az út végére." 

A szereplők: 

Clary a könyv elején nagyon idegesítő. Azt hiszi, hogy körülötte forog a világ, mindenhol csak ő van, ő mindent tud. Már kezdek hozzászokni a hisztis tinilány főszereplőkhöz, úgyhogy annyira azért nem zavart. Szerencsére (mint ahogy a legtöbb hisztis tinilány főszereplős könyv esetében) ez elég hamar lemegy róla. A végére már egészen szimpatikus lett. Nem vagyok oda az olyan könyvekért, amikben tinilányok a főszereplők, pont ezen ok miatt. Ha a könyv végére igenis normális és végiggondolja mielőtt beszél és nem kap hisztirohamot, akkor a könyv elején miért kell pont az ellenkezőjének lennie? 

Luke a kedvenc karakterem. Akárhogy próbálták a történet során néhol bemártani, sehogy se sikerült ellenszenvet éreztetni vele kapcsolatban. Kimondottan jó karakter és a legjobb benne az, hogy nem változik a karaktere a történet során. 

Jace, Valentine és Hodge karaktere számomra a legnagyobb csalódás. Mire megfogalmazódik egy kép az emberben róluk, a következő fejezet szétrombolja és egy teljesen más képet állít be. Ezt nagyon nem szeretem. Értem én, hogy változnia kell egy embernek az események hatására, de ne már, hogy egyszer jó aztán rossz, aztán bocsi mégis jó és a végére akkor is rossz. Miért nem lehet egy komplett képet kialakítani egy szereplőről és azt végigvinni? 

Vélemény: 

Mindezek ellenére nem tudom azt mondani, hogy nem tetszik. Az alapsztori nagyon jó, egész szépen felépített, egységes egész. Nincsenek benne ide-oda ugrálások, vagy követhetetlen szálak. A könyv feléig ugyan egy kissé unalmasnak találtam, de a vámpíros résztől a végéig nagyon jó és izgalmas volt. Végre egy könyv ahol nem a vámpírok a főszereplők meg a velük harcoló vérfarkasok. Sőt kimondottan szimpatikussá váltak ezen könyvben számomra a vérfarkasok, pedig nem igazán vagyok oda értük egyik könyvben sem. Clary és Jace "sorsa" nagyon bosszant, az a másik amit nagyon nem kellett volna.... 

Összességében: A karaktereken van mit javítani, a történet bizonyos részein szintúgy. Ami kiemelkedő az a fantáziavilága, a lények, eszközök, és egyéb varázslatos dolgok valamint a megteremtett, megálmodott világ, amiben játszódik a történet. 

Értékelés: 4/5

Sophie Kinsella: A boltkóros és a tesója

A sorozatot imádom, annyira szellemes és üdítő Becky történeteit olvasni. Viszont kb minden páratlan kötete igazán tetszik, a párosak meg olyan kis laposak. Naplós jó, Plázás egy kicsit unalmas, esküvős jó (bár azért néha ott is kiakadtam), tesós ismét apró csalódás, babát várós a legeslegjobb az összes közül, A pöttöm boltkóros megint nem annyira...szóval hullámzik az egész. DE, ettől még a sorozatot egybe imádom, és mindig felvidulok, ha olvashatom.

A történet:

 " Becky Bloomwood - a boltkóros - újabb történetét tartja a kezében az olvasó. Ezúttal a házas élet, a mély barátságok és a rég elveszettnek hitt testvérek állnak a középpontban, no meg a vágyva vágyott Angel táska… Mit ér egy világkörüli nászút, ha nem vásárolgathatsz össze mindenféle ajándékot, amit később hazaszállíttatsz? Hogyan mehetne tovább az élet húsz, csodás, hongkongi selyem pongyola nélkül? Mi tévők lehetnénk a Srí Lanka-i kézzel faragott ebédlő asztal és a hozzá tartozó tíz szék nélkül? A hatalmas fa zsiráfok Malawiról szintén ilyen tételek, bár Luke, a mit sem sejtő újdonsült férj egyáltalán nem adta áldását ennyi mindenre… Luke és Becky épphogy hazaértek londoni otthonukba, ám Luke nászút alatt megtalált lelki békéje már rég odaveszett, amióta a két teherautónyi szuvenír tölti meg az egész nappalit. S persze az utánvéttel érkezett számla sem segít a rossz kedvén. Ezért Luke úgy határoz, hogy Beckynek takarékoskodnia kell. Becky tagadja a vádakat és kitartóan hiszi, hogy minden a legnagyobb rendben, azonban Luke érezhetően eltávolodik tőle és alighanem házas életük első válságával kell szembenézniük. Így teljesen letörve fogadja szülei híreit, miszerint a semmiből előkerült Becky nővére. Ez a hír végre teljesen felvillanyozza, és meggyőződése, hogy testvére, Jessica majd betölti lelkében a barátnője hiánya ejtette hatalmas lyukat. Elképzeli mennyi mindent csinálnak majd együtt, vásárolgatni járnak, manikűröztetnek, jókat nevetgélnek és megállás nélkül pletykálnak a divatról… Azonban Jessicát egészen más fából faragták. Bármilyen kitartóan is ostromolja Becky a nővérét, végül felmerül benne a kérdés, vajon tényleg testvérek? Luke-nak igaza lehetett, és Beckynek valóban mély önvizsgálatra van szüksége? Vajon képes a boltkóros megálljt parancsolni saját magának és tudatosabban élni? "

A szereplők:

Becky talán ebben a kötetben a legaranyosabb. Eddig szinte csak magára gondolt, most viszont látszik egy kis változás. Már nem csak a ruhák és a cipők a fontosak neki, hanem végre talált valami más elfoglaltságot: a testvérét. Na igen, de semmi nem úgy alakul, ahogy ő elképzeli. Ennek ellenére kitartó, és nem hagyja annyiban a dolgokat, noha néhol már túlzásnak érzem azt, hogy semmi nem jön össze, amit eltervez.

Jessica szerintem nagyon idegesítő. Végig ellenszenvet éreztem iránta. Értem én, hogy be akarja bizonyítani az írónő hogy igenis nagy ellentét van a két lány között, de azért ez egy kicsit sok. Szóval Jess folyton csak hibát talál Becky-ben, kritizálja holott neki ne felel meg semmi sem.

Vélemény:

Csalódtam, de csak picit és azt is Jess miatt. Egyébként hozza a szokásos formáját: humoros, vicces, aranyos, szerethető, felüdítő. Jó egy kicsit elszakadni a mindennapi problémáktól, hogy Becky lényegesen viccesebb problémáiba merüljünk bele:) Továbbra is szeretem Kinsellát, és alig várom a sorozat folytatásait.
Értékelés: 4/5

Pat Walsh: Crowfield démona

Még az első kötetnél is izgalmasabb! Mindvégig elhiteti az olvasóval, hogy ő is részese a történetnek, hogy ő is ott fagyoskodik a hideg téli nappalokon és az ő hátán is végigfut a hideg a titokzatos eseményektől. Izgalmasabb és érdekesebb ez a kötet, és egy amúgy is jó könyvet nehéz felülmúlni:) 

A történet: 

"Crowfield átka ugyan már hónapokkal ezelőtt megtört, de William még mindig az apátságban él a szerzetesek közt. Most azonban már nincs egyedül: Crowfieldben maradtak az előző kaland során megismert barátok, a hob, és Shadlok, a zord tündér harcos is. Williamnek pedig ezúttal valóban nagy szüksége lesz a segítségre, ugyanis valami szörnyűséges dolog készülődik az apátságban. Senki sem tudja, mi lehet az, de bármi legyen is, a jelek szerint feltett szándéka, hogy elpusztítja Crowfieldet. Amikor pedig egy ősrégi tál kerül elő a templom padlója alól, a gonosz elszabadul, és Williamre hárul a feladat, hogy megmentse az apátságot. A Crowfield átka folytatásában Pat Walsh ismét a középkori Crowfield apátságba röpíti el az olvasót egy fordulatos, gótikus történetben. Walsh szellemesen és elgondolkodtatóan ír kalandról, barátságról, jóságról és gonoszról egy újabb letehetetlen ifjúsági regényben." 

Vélemény: 

Tetszett ahogy kibontakozik a történet. Pont ugyanolyan jól kelti itt is az írónő a feszültséget, mint a Crowfiel átkában. Örülök a téli helyszínnek, a tél a kedvenc évszakom és nem olvastam még kimondottan télen játszódó könyvet. Külön kedvenc a középkori helyszín, nagyon el lett találva:) Tetszik az is, hogy felnőttként kezelik William-et a szerzetesek. Az első részre azt mondtam hogy mese, erre inkább azt mondanám, hogy egy lebilincselően izgalmas ifjúsági történet. Az előző rész mesés vonalát elfeledve és bedobva az olvasót a mély vízbe kapunk egy izgalmasan hátborzongató történetet. A démonos részek kimondottan a kedvenceim voltak. Egy-egy jelenetnél szinte együtt féltem Will-el. A hob továbbra is kedvenc, olyan jó a vicces mondatait olvasni. Egy kicsit zavart a fordításnál az, hogy az első kötet Mary Magdalene-je Mária Magdolna lett. Nem szeretem ha a nevek változnak egyik könyvről a másikra, de ennyi kis hiba belefér:) Shadlokot a hűvösségével és fafejűségével együtt szeretem. Örülök, hogy olvastam ezt a könyvet. A befejezés is tetszett, szépen lett lezárva, de mégis egy szál nyitva maradt és így nagyon várom a folytatását. Szép a borítója, szép maga a kiadás. Köszönöm a Lybrum Kiadó nak:) 

Értékelés: 5/5

Pat Walsh: Crowfield átka

Pat Walsh könyvében egy végtelenül aranyos történettel ismerkedhetünk meg. A könyv elhiteti velünk, hogy újra gyerekek vagyunk, hogy léteznek angyalok, tündérek és mindenféle erdei lény, hogy a zord tél micsoda fenyegetést és félelmet rejthet magában...Szerettem ezt a mesét:) A könyvet úgy cseréltem és annyira örülök, hogy hozzám került. Bár inkább mese, mint ifjúsági regény, de nem az igazán kicsiknek szól, hanem azon gyerekeknek, akik szeretnek elmerülni a tündérek birodalmában, akik szeretnek egy kicsit kirepülni egy aranyos történet segítségével a mindennapi életükből. 

A történet: 

"1347 telén járunk. Will tizennégy éves, és a Crowfield-apátságban él szolgaként, miután az egész családja meghalt egy tűzvészben. Egy nap, miközben tűzifát gyűjt az erdőben, furcsa nyöszörgésre lesz figyelmes: egy csapdában addig soha nem látott, sérült jószágot talál, amit visszavisz az apátságba, hátha a hajlott hátú Csiga testvér tud segíteni az állatkán amiről aztán kiderül, hogy nem is állat, hanem hob, azaz a tündérfélék egy fajtája. Ám nem a hob az egyetlen látogató Crowfieldben. Néhány napon belül különös vendégek érkeznek a szörnyű titkot rejtegető Bone úr és nyomasztó megjelenésű szolgája, Shadlok személyében, akik busás ajándékok fejében határozatlan ideig és céllal az apátságban szándékoznak időzni Mindeközben Will fülébe jut a szóbeszéd, hogy a szerzetesek egyszer, régen egy halott angyalt találtak az erdőben. No de hogy létezik, hogy egy angyal csak úgy meghal? És ha mégis így van, hová temették? És miért éppen most kezd érdekelni valakit ez a régi történet? Megannyi izgalmas rejtély, ebben a középkori világban játszódó, hangulatos, gyönyörűen megírt regényben. " 

A szereplők: 

Will egy aranyos, jószívű tizenéves fiú. Kiskorát az apátságban töltötte, mivel a szülei meghaltak. Teszi a dolgát, nem kételkedik, nem lázad. Valóban betekinthetünk egy tizenéves fiú lelkébe, látjuk az érzéseit, a gondolatait. Okosan, felnőttesen gondolkodik és nagyon jó főszereplőt csinált belőle Walsh:) 

Walter testvér, azaz a hob nagyon tüneményes kis lény. Az egyik kedvencem. Aranyos, ahogy megijed dolgoktól és akkor elbújik. Segítő társa és egyben barátja is Willnek. A neve ugyan nem tetszik, de ennyi hiba lehet a dologban:) 

 Vélemény: 

Mikor nekikezdtem azt hittem, hogy úgy fogom érezni, hogy ez a könyv már nem nekem szól, hogy én már kinőttem belőle. Aztán belefelejtkeztem, és igen hamar megszoktam, hogy a nyelvezete egyszerű, gyerekkönyvről lévén szó ez nem is meglepő. A tájleírásai gyönyörűek, egyszerűen elhiteti az olvasóval, hogy ott áll az erdőbe és szinte hallja, látja a hangokat, amiket az írónő leír. Kifejezetten tetszett, hogy télen történnek az események, így a forró nyári kánikulában jó volt egy kis fogvacogtató hidegről olvasni. Őszinte barátságról, bajtársiasságról, kedvességről, szeretetről szól a könyv, egy felnőtt szívét is megmelengeti. Elhisszük, hogy tényleg ilyen a világ, hogy tényleg ennyire szeretetreméltó. Jó elmerülni ebben a világban. Nagyon szeretem a középkori történeteket, így kedvenc részem az apátság életének leírása. Izgalmas történet, nem unalmas, mindig tartogat meglepetéseket, az ijesztő jelenetek nagyon hatásosak, az ember szinte Will-el együtt fél és hátrasandít, hogy mi bújik meg a sötét sarokban. Gyerekként imádnám, és felnőtt fejjel is elvarázsolt. 

Értékelés: 4,5/5

Ta-mia Sansa: Sötét Hórusz

Megmondom őszintén vegyes érzelmekkel vettem a kezembe ezt a könyvet. Egyfelől ódzkodtam tőle, mert sci-fi, és valahogy nem sikerült eddig igazán megbarátkoznom a sci-fi történetekkel, bár volt eredményes próbálkozásom, de leginkább csak a nem tetszés maradt. Másfelől kellemes izgalom fogott el, valahogy annyira jó volt a kezemben tartani ezt a gyönyörű borítójú könyvet és az se elhanyagolható szempont, hogy ha közvetve is, de egy kicsit ismerem az írónőt. Ahogy egyre jobban belemerültem a könyvbe, egyre inkább megfogalmazódott bennem, hogy valamit nagyon rosszul csináltam eddig: muszáj esélyt adnom a többi, esetleg egy kicsit másabb sci-finek, mert ez egyszerűen magával ragadott. Félre tenni az ítéleteket, mert ez a könyv minden kockázatot megér. 

A történet: 

" Az öt bolygót felölelő liberális szellemiségű Bubastis és a hagyományos, patriarchális berendezkedésű Terrai Császárság alkotta kétpólusú univerzum megrendülni látszik. A harc kereszttüzében egy különös, múltbeli sérelmeit magában mélyen elfojtó,önnön lidérceivel küzdő albínó nő, Nekhti áll… A sci-fi klasszikus Asimov nyomdokain haladó Sötét Hórusz egy politikai és társadalmi mondanivalóval megtűzdelt izgalmas, meglepetésekkel teli, fordulatokban gazdag kalandos történet, melynek átélése során az olvasó elgondolkodhat arról, mi a valódi szabadság, hol húzódik a határ lehetőség és kötelesség között, és mit is jelent áldozatot hozni egy magasabb rendű cél érdekében…" 

A szereplők: 

Nekhti -t egyszer szerettem, másszor utáltam. Nem mindig értettem az érzéseit, nem mindig láttam át, hogy mit miért csinál. De szerintem pont ez volt a jó benne. Alapjában véve őt pozitív szereplőnek tartom és ezt akkor se voltam hajlandó megváltoztatni, amikor egy kissé ámokfutó módon viselkedett. Érdekes egy magába zárkózott, összetört ember hihetetlen lelki erejét látni. Titkon pont arra vágyik, amit ellök magától, szeretetre és gyengédségre. Nagyon szeretem a könyvekbe az ellentéteket megfigyelni és ő pont egy nagyon jó karakter ehhez. 

Ma'at a kedvenc szereplőm. Szeretem a szeleburdiságát, de amikor kell, akkor igenis felnőttként viselkedik. Jó vezető, erős egyéniség, de közben néha eszetlen is tud lenni:) Sajnáltam, ami történt vele, de a történet megy tovább és egy kicsit sincs hiányérzetem ezzel kapcsolatban. 

A negatív szereplők közül Andrew Williams- t emelném ki. Ha lehet az ellenszenves szereplők közül kedvencet választani, akkor őt választanám:) Nagyon tetszik a megőrülésének folyamata. Ahogy egyre inkább elhatalmasodik rajta és már az őrület irányítja őt. Megszállottan vágyik valaki olyanra, akit a saját képévé alakíthat, akit sanyargathat, aki nem mond neki ellent. Ebbe a megszállottságba őrül bele, és ez csak még megszállottabbá teszi. Hihetetlenül tetszik az a folyamat, ami lejátszódik benne.:) 

Vélemény: 

Megmondom őszintén, a fülszöveg egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet. Ha csak ennyit tudtam volna a könyvről és nem olvasok utána, valószínűleg el se kezdem. Sansa ijesztgetett ugyan azzal, hogy a könyv elején befonom a hajam a sok-sok névtől és hirtelen váltásoktól. Nos, valóban voltak oda-vissza lapozásaim, hogy akkor most ki kinek a kicsodája, de ez csak a kezdeti bizonytalanság volt. Egész rendesen el lehet igazodni a nevek között. A helyszínekkel volt kisebb gondom, mert el kellett olvasnom 50 oldalt ahhoz, hogy rájöjjek, hogy hopp két bolygó között váltakozik a helyszín. De jobb későn, mint soha:) Egyébként kifejezetten tetszik hogy két helyszínen történnek az események látszólag egymástól függetlenül és szépen láthatatlanul kapcsolódnak össze a szálak. Kifejezetten tetszett a két világ közötti ellentét. Mint egy érem két oldala: Bubastis a boldogság, a gazdagság világa a Császárság pont az ellentéte, a sivár világ tele éhező emberekkel. Azonban! Bubastisban pont a jólét miatt unalmassá válik az élet, nincs változatosság, nincs az embereknek célja, mert mindenük megvan. Titkon vágynak a Császárságba mert ott viszont pont, hogy az állandó éhezés és küzdés miatt izgalmas az élet. Senkinek se jó egyik bolygón sem a saját élete, vágyik a másikéra, a másik bolygóra. Kimondottan imádtam a történetben ezt az ellentétet. Tetszenek a nevek. Bár egy kicsit féltem az elején tőlük, attól tartottam, hogy majd nem tudom őket értelmezni és nem fogom felismerni, hogy ki a férfi és ki a nő. De nem okozott semmi nehézséget ez a dolog. Sőt épphogy megtetszettek ezek a nevek. Az alaptörténet Nekhti élete és érzései a középpont, mindenki mást rajta keresztül ismerhetünk ill mindenki más élete Nekhti körül forog. A szó jó értelmében persze. Szerettem a szereplőket, a butaságaikkal, a hibáikkal, és minden jó és szerethető tulajdonságaikkal együtt. Tetszett még az is a jellemábrázolásokban, hogy a gonosz ill negatív szereplők szemszöge is pont ugyanolyan áthatóan van leírva, mintha ők lennének a főszereplők. Több könyvben olvasható a gonosz szereplők szemszögéből, de ennyire pontos érzelmekkel még nem találkoztam egyik könyvben sem. Nem csak a felszínes érzelmek meg az, hogy mennyire gonoszok, meg csak a "jófiúkra" koncentrálás, hanem igazi belső, mély érzelmek. Rajongás, harc a rangért, az őrület és mindenféle belső érzelem, ami a legtöbb könyv negatív szereplőjéről sosem derül ki. Szeretem ennek a könyvnek a történetét, a borítóját, a lapjait, a mondanivalóját. Köszönöm a Főnix Könyvműhelynek és természetesen Sansának, hogy lehetővé tette, hogy máshogy nézzem a sci-fi történeteket. 

Értékelés: 5/5

Darren Shan: Démonmester

Darren Shan neve nem volt idegen számomra ezen könyv előtt sem. Így amikor megláttam kedvenc antikváriumom polcain a Démonmestert már tudtam, hogy jegyet váltok egy izgalmas, érdekfeszítő, félelmetes világba. A Vámpírvilág sorozat után nem volt kétségem afelől, hogy ezt a sorozat ugyanannyira magával ragad, mint "elődje". 

A történet: 

A könyv a 14 éves Grubbs-ról és az ő kalandjairól szól. Békésen él a családjával, szereti őket, még a nővérét is, bár olyanok mint a legtöbb testvérpár: mindig megviccelik egymást és veszekednek folyton-folyvást. Azonban egy gyilkosság tönkretesz mindent. A szüleit brutálisan meggyilkolják a démonok. Démonok? Senki nem hisz a fiúnak. Miután súlyos depresszióval kórházba kerül, hosszú hosszú hónapokat tölt ott, már már lassan ő is lemond az életéről. Ekkor azonban megismerkedik édesapja titokzatos testvérével Dervish-szel. Odaköltözik a férfihez a rémisztő régi kastélyba, és a kalandok itt kezdődnek csak igazán a fiatal fiú életében. Megismerkedik a félelmetes Démonmesterrel és feltárja a vérfarkasok titkát. 

A szereplők: 

Grubbs neve rettenetes. Ő se szereti, meg tudom érteni, hogy miért:) Bátor és vakmerő. Összeomlása után ugyan még ő maga se gondolta volna, hogy felgyógyul, de nehéz is meggyógyítani azt, aki látta, hogy a szüleit démonok tépik szét. Pont úgy viselkedik minden helyzetben, ahogy egy 14 éves fiútól elvárná az ember: kíváncsi, lelkes, bátor és bizony néha félős. A következtetései hol bejönnek hogy nem, mindenesetre nagyon lelkesen kutat a titkok után. 

Dervish a különc, a titokzatos. Már első pillanattól fogva tudni lehet, hogy titkol valamit, azonban hogy mit az rejtély marad a könyv végéig. Bátor és hősies, szembe mer nézni a legnagyobb félelmeivel. Grubbs-nak biztonságot nyújt, és lehetőséget az élete újrakezdéséhez. 

Vélemény: 

Zseniális, félelmetes, izgalmas, érdekes. Nem biztos hogy 14 éves koromban el mertem volna olvasni. Nagyon élethű, a borzalmakat hihetetlen átéléssel jeleníti meg. Le a kalapom Darren Shan előtt már sokadszorra. Az ő neve biztos út a sikerhez. Még a Vámpírvilág sorozatot és túlszárnyalja ez a sorozat. Alig várom a folytatásait. Egyetlen lapját se untam, sehol se vártam, hogy mikor lesz vége a jelenetnek. Sőt, inkább letenni is alig bírtam. Érdekes, ahogy az ifjúsági regényt vegyíti a horrorral. Ijesztő, félelmetes, de közben meg mégis megemészthető egy tizenévesnek. 

Értékelés: 5/5

Mary E. Pearson: Az imádott Jenna Fox

Először nem tudtam, hogy mit gondoljak erről a könyvről. Persze a borítója nagyon tetszett, a fülszöveg is érdekes volt, de azért mégse győzött meg igazán. Aztán lehetőségem nyílt elolvasni. Minden kétségem elszállt, már az első pár mondatból kiderült számomra, hogy ez egy nagyon jó könyv. Kimondottan tetszik az írónő stílusa. Annyira hitelesen fejezi ki Jenna érzelmeit, gondolatait, kétségeit. Ha én valaha is írni szeretnék, akkor azt így szeretném. Gyönyörű - nem tudok mást mondani rá. Gyönyörű a borító, a történet, a stílus, az érzelmek leírása. Köszönöm Pearsonnak azt az érzést, amit a könyv olvasása közben átélhettem. 

A történet: 

Jenna Fox tizenhat éves korában egy autóbaleset következtében kómába esik. Másfél év múlva, miután felébredt rájön, hogy semmi olyan, mint a baleset előtt. Emlékezetkiesése miatt még a saját családjára sem emlékszik, se a barátaira, se a korábbi életére. Kétségbeesetten keresi önmagát, a múltját, a jelenjén. Új ház, új város, új emberek, új benyomások. Jenna mégis azt az életet akarja visszakapni, amit a balesete előtt a magáénak mondhatott. Furcsának érzi önmagát, a mozdulatait, a gondolatait, a szüleivel és a nagymamájával pedig kimondottan furcsa a kapcsolata. Új barátokra és a szerelemre is rátalál, azonban amikor kezdenek visszatérni az emlékei súlyos dolgokra is rájön. Talán semmi nem az, aminek hitte, talán az élete sem olyan, mint amit meséltek neki mások..... 

A szereplők: 

Jennát nagyon szeretem. Keresi önmagát, keresi a világot, hiszen teljesen újra kellet kezdenie az életét. Mindent újra meg kell tapasztalnia - az emberek mimikáját, a hangsúlyokat, vagy a mozdulatokat. Fokozatosan fejlődik, egyre jobban ismeri meg a világot és ezzel együtt önmagát. Azonban a kétségbeesés, a félelem és a bizonytalanság ott van minden gondolatában. Ez biztos az ő élete? És egyáltalán milyen is az igazi Jenna Fox? Hihetetlenül gyönyörű az, ahogy az írónő leírja a lány gyötrődését, a világhoz való viszonyát. Ő egy nagyon törékeny lelkű ember, de közben mégis olyan erős tud maradni. Küzd ugyan magával és a szüleivel, azt akarja bebizonyítani, hogy önállóan is tud döntéseket hozni, hogy nem kell őt ápolni. De vajon tényleg nem kell? Dühkitörései bizonytalanná teszik a körülötte élő embereket. Tényleg érdekes kérdés, hogy vajon milyen az igazi Jenna Fox? 

Claire az édesanya számomra még Jennánál is furcsább szereplő. Sokszor nem tudtam eldönteni, hogy ő most igazából jót akar-e a lányának avagy sem. Pont ugyanazt a kétségbeesést látom rajta is, mint Jennán. Csakhogy ő nem csak a lányát félti, hanem önmagát is. Meghozott egy nagyon fontos és súlyos döntést, és folyamatosan azt bizonygatja önmagának hogy ő ezzel jót tett. De vajon tényleg jót tett? Ezt az őrlődést látom végig rajta, és emiatt is viselkedik a lányával olyan furcsán. Tény, hogy szereti, de nem mindig tudja ezt jól kifejezni. 

Lily a kedvenc szereplőm lett. Bár eleinte negatív szerepben mutatkozott be, mégis az őszinteségével elnyerte Jenna és az én bizalmamat is. Bár ő sem tudja, hogy hova tegye Jennát és az új életét, de ő soha nem álszenteskedik, mindent őszintén megmond (ha kell akár ezzel embereket is megbánt). Jenna végig az ő bizalmát akarja elnyerni, talán ez az egyik legnehezebb feladata a történet során. 

Véleményem: 

Gyönyörű és megható. Erős érzelmek keverednek egy zseniális történettel. Bár nem feltétlenül kell komolyan venni a történetet, de simán előfordulhat hogy 50-60 év múlva ilyen problémákkal fogunk mi is küzdeni. Olyan mondanivalója van amire igazán érdemes odafigyelni. Felmutatja ezen világ pro és kontra érveit: valóban jó az ilyen mértékű fejlettség? Lehet hogy többet ártunk vele magunknak, mint amennyi használ? 

Nagyon szeretem az ilyen és ehhez hasonló sci-fi történeteket. Jelenkori problémából kiindulva elképzel egy jövőbeli világot, azt, hogy mi lehet ha így folytatódnak a dolgok. Talán ezzel felhívja jobban a figyelmet, ezen dolgok fontosságára. 

Sokrétű érzelmekkel találkozhatunk a könyvben: szeretet, gyűlölet, bizonytalanság, félelem, rettegés a jelentől, de a múlttól, sőt a jövőtől is, fájdalom és öröm. Érzelemgazdag, megható, elgondolkoztató. Mindenkinek ajánlom, aki el szeretne egy kicsit töprengeni önmagán és a világon, amiben élünk. 

Értékelés: 5/5